Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Rohringer Sándor: Budapest székesfőváros balparti szennyvízcsatornájának torkolati művére vonatkozó modellkísérletek

191 AZ ALKALMAZOTT BEÉPÍTÉSEK ÉS A KÍSÉRLETEK EREDMÉNYEI. A Duna modelljének medrében kétféle csőtorkolat, úgymint fedélnélküli és felül zárt (födeles) lett beépítve, ezeknek mindegyike ismét 3—3 változat szerint. Összesen tehát 24 modellvizsgálat történt, amelyekből a mechanikai és geometriai hasonlóság gondos szem előtt tartásával qualitativ és quantitativ következtetéseket vonhatunk le a Duna meder kialakulására a tervezett mű helyén. Az egyes modelltorkolatok körül keletkezett mederalakulatok összehasonlítását megengedi az a körülmény, hogy a vizsgálatok egyenlő alapon, vagyis ugyanakkora modellidő mellett végeztettek. Torzítatlan modell esetében a valóságos és a modellidő között a következő összefüggés áll fenn : T = w

05 t 10 órai vizsgálat minden esetben elégségesnek mutatkozott a teljes hordalékképződmény kialakulásához. T = 10

h = 7-35 10 = 73-5

h ^ 3 nap. A csatolt fényképek tehát a valóságban 3 napos vízfolyás után kialakult állapotokat rögzítenek meg. A fényképeknél a rétegvonalak számozása a Duna 0-vize alatt mérhető mélységét jelenti méterben. A meg nem bolygatott mederfenék határát a 4-es számú rétegvonal képezi, az 5-ös rétegvonal 10 méteres, a 6-os rétegvonal 2-0 méteres kiüregelést jelent a mederfenékhez viszonyítva, míg a 3 és 2 jelű rétegvonalak 1 illetőleg 2 méteres zátonymagasságot jelentenek. Tegyük most összehasonlítás tárgyává a nyert eredmények alapján a különböző megoldásokat. (Ennek az összehasonlításnak érdekében az alábbiakban hivatkozni fogunk a csatolt fényképekre, amelyek a legjellemzőbb kialakulásokat ábrázolják.) Megjegyezzük, hogy a tervezések folyamán az egy db 2-75 m átmérőjű nyomócsőről 2 db. egyenkint 2-07 m magas és 1-70 m széles csőre tértek át, ami a kitorkolás kérdését voltaképen nem befolyásolja, azonban a váltakozó üzem mégis befolyással van a kitorkolás utáni fenékképződésre. Fedélnélküli kiömlő csőfejek. Ide tartozik az 1 számmal jelzett fényképen feltüntetett torkolat, amelynél a nyomócső derékszög alatt íves átmenettel felfelé van hajlítva. A kitorkolás a fenék felett 1'30 m, vagyis a 0-víz alatt 2 70 m, ami a hajózásnak nem lesz akadálya. A laboratóriumi kísérlet ezt a megoldást megfelelőnek tüntette fel. A csőbe a Dunából kevés homok került be, úgyhogy az az aggodalom, hogy a cső behomokolódik, nem látszik indokoltnak, vagy csak hosszú idő után történhetik ez meg, viszont a cső mögött képződött zátony 3 méterrel fekszik a 0-víz alatt, ami kedvezőnek mondható. A csőkörüli kimosások a cső felső részén 6 méterig terjednek a 0-víz alatt, tehát a fenék alá 2 méterre. Ezt megfelelő alapozással ellensúlyozni kell. A cső mögötti zátony képződése csökkent, ha a kifolyó fejet vettük körül kőhányással. Ha a csövet karimával láttuk el az lényegesen nem változtatott a dolgon. Ezek alapján mondhatjuk, hogy az egyszerű felhajlított végű nyomócső kielégítő megoldásnak mondható, csak abban az egy tekintetben lehet még aggó-