Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Rohringer Sándor: Budapest székesfőváros balparti szennyvízcsatornájának torkolati művére vonatkozó modellkísérletek

192. dalom, hogy esetleg nagyobb, a fenéken guruló tárgyak, fagyökerek stb. besodródnak a csőbe és idők folyamán kellemetlen eldugulásokat okoznak. Erre való tekintettel kísérleteket végeztünk fedeles megoldásokkal. Fedeles kiömlő csőfejek. A nyomócsőnek fokozatos felfelé való hajlítása kevésbbé kielégítő megoldást ad (lásd 2. kép), ellenben jobb megoldás az, ahol a nyomócső úgymint a nyilt kitorkolásnál, átmenet nélkül derékszög alatt felfelé hajlítva torkollik a fedél alatti 2. ábra. részbe (lásd 3. és 4. képeket). Ezeknél a megoldásoknál sem homok sem guruló tárgy a csőbe egyáltalában nem jut. A kitorkolás felett legfeljebb 5 méteres mélység képződik, tehát 1 méterrel a fenék alatt, szemben a nyilt kitorkolással, ahol a fenék alatt 2 méteres mélység fejlődött ki. A kitorkolás mögött keletkezett mélységek nem veszélyeztetik a torkolati részt, 0-víz alatt 6 méteres mélység előáll