Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Szakirodalom

156. légnyomás + vizgőzfeszültség ahol H

a — vízfajsúly a vízoszlopmagasságban kifejezett barometrikus szívómagasság, míg H

ä a vízoszlopmagasságban kifejezett túlnyomást jelenti. Említettük már, hogy a fojtódobban visszafolyáskor előálló nagyobb nyomásveszteség a fellépő örvényképződés eredménye, mégpedig azáltal, hogy az örvénylés folytán a belső folyadéksúrlódás és így a folyással szembeni ellenállás növekszik. Nyilvánvaló tehát, amit különben a kísérletek is igazoltak, hogy nyúlós folyadékok esetében a Reynolds-szám bizonyos határain belül — minthogy ezeknél a belső ellenállás a viszkozitással csökken — a viszszaáramlásnál fellépő ellenállás is csökkenni fog. Ez a csökkenés rendszerint lényegesen nagyobb a folyadék nyúlósságából származó súrlódási veszteség növekedésénél. Ilyen elgondolások alapján tehát olyan fojtódob szerkeszthető, amely hatásában a folyadék nyúlósságától független. Zobel kísérleteinél az ellenállási arányszám 3 méter nyomásveszteségnél 93, míg 14 méter nyomásveszteségnél 122 volt. A folyadékokra végzett kísérleteket gázokkal és vízgőzzel is végrehajtották, mivel nyilvánvaló, hogy az ellenállásra és így a nyomáscsökkenésre az átáramló anyag összenyomhatósága is igen nagy hatással van. 2. Bischof

f A.: Körszivattyú vizsgálata kavitációs jelenségek esetén. (Untersuchungen über das Verhalten einer Kreiselpumpe bei Betrieb im Kavitationsbereich.) A kavitációképződés mind a szivattyúknál, mind a turbináknál azonos jelenség. Mégis, míg a turbináknál — kavitáció jelenlétében is -— mind a vízfogyasztás, mind a teljesítmény növekszik, jóllehet a turbinalapátokra ható nyomás a kifolyónyílásnál már gőznyomásra szállt le, addig szivattyúknál kavitáció jelenlétében a szállított vízmennyiség a fordulatszám növekedése ellenére sem változik. Innen van az, hogy a szivattyúknál a különböző fordulatszámok melletti teljesítmények összehasonlításánál rendszerint más képet és eredményt kapunk, mint amilyenre a kavitációt figyelembe nem vevő hasonlósági törvényből következtetni lehetne. (A kavitációt is figyelembe vevő hasonlósági törvényt Thoma vezette le.) Jóllehet a kavitáció teljesen ki nem küszöbölhető, annak hatása és a szivattyúban való viselkedése mindezideig még teljesen tisztázva nem volt. Ezért a kísérleteket olyan szivattyúval végezték, amely hidraulikai szempontból kifogástalannak látszott. 3. Fendt, Th. : Tökéletes és tökéletlen átbukásra vonatkozó vizsgálatok. (Untersuchungen an vollkommenen und unvollkommenen Überfällen.) A szerző a gátakon való tökéletes és tökéletlen átbukás olyan eseteit vizsgálta, amelyeknél az alsó vízszín rendszerint magas. Hogy a kísérleti eredmények a gyakorlatba könynyen átvihetők legyenek, két mértéknélküli számot vezet be, úgymint : a tökéletlenségi fokot h

t U = :— ahol h, az alsó víz.színnek, h

1 pedig a felsővízszínnek a gátkorona feletti maК + k

v gasságát jelenti, míg k

1 a sebességmagasság a bukógát felett, és a terhelési fokot : Q В = 77= bPiV 9Pi> ahol b a gátkorona hosszát, illetve a gátnyílás szabad szélességét, p

1 pedig a gátkoronának a küszöb feletti magasságát jelenti. A kísérleti eredményeknek e két tényező függvényében való ábrázolása folytán az U tényezőnek az alsóvízszint magassága és a gát alakja szerint való változása könnyen megállapítható. 4. Thoma, D. : Lökésszerű rezgőmozgások indítóokának jelentkezése. (Die Entstehung des Antriebes bei Flatterschwingungen.) A levegőben vagy vízben kifeszített, vagy rögzített testeknek ismeretes rezgőmozgását • az azt előidéző indítóerő okát a szerző иг áramlási folyamatoknak nem-egyenletes voltában látja és ezt kísérletileg is igazolja. Dr. Einwachter József.