Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
1. szám - Szakirodalom
152. 1. ábra. nyagolható el. A K 2 — K 0 érték sokszor oly kicsi, hogy a mérés bizonytalan eredménye el sem fogadható. Mivel K 0 nagysága nem befolyásolható, q-1 és ezzel К г-1 lehetne növelni, ha a felhasználandó só mennyisége, illetve az oldatot tartalmazó edény méretei nem szabnának határt ennek. Az oldatot egyenletesen kell a mérés alatt a vízbe bocsátani. Erre a Mariotte-féle edény szolgál, amely a 120 liter 30%-os sóoldatot a változó ]/2 gH sebesség helyett állandó J/2 gh sebességgel egyenletesen ereszti a vízbe mindaddig, amíg az oldat szintje az edényben el nem éri a h magasságot (1. ábra). Ezzel a készülékkel 1 : 30.000 arányú hígítást feltételezve, mintegy 10 ш' /mp vízhozam mérhető. Ha a megmérendő vízhozam nagy, célszerű a sóoldatot külön tartányban elkészíteni és abból szivatytyúval emelni a túlfolyóval ellátott adagoló-edénybe, így annak szintje állandó magasságban tartható, ami a vízfolyásba vezetett sóoldat mennyiségének változatlanságát is biztosítja. A sóoldat a mederbe nyúló lyuggatott csőkereten át egyszerre sok ponton kerül a vízbe és így azzal egyenletesen keveredik el. (1. 3. ábra.) Az alsó szelvényben ugyancsak előnyösebb hasonló csőkerettel a keresztszelvény több pontjáról kivenni a vizet, mint üveggel egy helyről kimeríteni. A mérés megbízhatóságára legfontosabb eltalálni azt az időpontot, amikorra a kivétel helyóig tökéletesen elkeveredik az oldat, mert különben hamis eredményt kapunk. Általában 30"-kint, vagy l'-kint szokás 25 cm 3-es mintákat venni és K 1 és K 2 értékét 2°/ 0 0-es ezüstnitráttal rögtön a helyszínen megvizsgálni. Gyakran előfordul, hogy a vizsgálat előtt bizonyos előkészítések válnak szükségessé, mint pl. а К 2 és K 0 meghatározására szolgáló minták bepárologtatása 1/200, illetve 1/100 és a Ki-minta felhígítása 1/50 arányban stb. A vegyi módszerrel való vízmérés gyakorlati kivitelénél a következő tapasztalati szabályok tartandók szem előtt. a) Mindaddig, amíg a vízhozam nem több 5—6 m 3/mp-nél, elég egy 250 1 űrtartalmú Mariotte-féle edény és legfeljebb 0-(> 1/mp mennyiségű tömény sóoldat adagolása. b) Az oldat előállítására megfelel a kősó, amelyből kb. 30 kg-ot teszünk 100 liter vízbe. A vizet időközben folyton kavarnunk kell, hogy megfelelően egyenletes oldatot kapjunk. K 1 megállapítására háromszor veszünk ki a Mariotte-féle edényben lévő oldatból : a mérés elején, közben és a végén, és az eredmények középértékével számolunk. c) Az oldat bebocsátása a vízfolyásba lehetőleg a mederbe nyúló lyuggatott csőkerettel történjék. A kivétel szintén, éspedig kéziszivattyúval, megfelelően távolabb választott helyen. A két hely közt azonban nem szabad olyan mederrésznek lennie, ahol a víz lecsendesedik, vagy megáll. d) A szivattyú, a vizsgálat alatt állandóan működjék. Először a tiszta vízből veszünk ki mintákat, majd mikor az oldat bebocsátása megkezdődött, 30 mp-es időközökben kivett 25 cm 3-es vízminták megvizsgálásával (ezüstnitrátpróba) állapítjuk meg azt az időpontot, amelytől kezdve legnagyobb és állandó а К 2 telítettség. Ekkor vesszük ki a méréshez szükséges K 2 töménységű vízmintákat. Megfelelő feltételek mellett az egész művelet 10—15 percig tart. A K 0, K 1 és К г meghatározására szolgáló minták vételére tanácsos eltérő alakú edényeket használni, hogy a vizsgálatkor el ne cseréljük őket. Olyan esetekben, amikor a víz eredetileg 0 05 gr/l-nél több NaCl-t tartalmaz, az előbbi mérési módszer nem vezet célra. Ilyenkor mangánszulfát (MnSO á) oldatot használunk. Ez a só jóval drágább, de csak 10%-os oldatra van szükség. Ennélfogva a 250 l-es Mariotte-féle edénnyel és 30%-os oldattal kb. 15 m 3/mp vízhozam is mérhető.
