Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Szakirodalom

SZAKIRODALOM. Rovatvezető : Dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. Proï. Scimemi E. : A padovai kir. Műegyetem vízműtani kísérleti intézete. (II laboratorio di idraulica nel R. Istituto Superiore di Ingegneria di Padova e le sue ricerche.) 27 old., á4 ábra. Milano, 1935. A padovai műegyetem vízépítési osztályán 1930-ban új vízműtani kísérleti laboratórium létesült, amely ezidőszerint nemcsak Olaszország legnagyobb és legjobban felszerelt ilynemű intézménye, hanem európai viszonylatban is a legszámottevőbbek közé tartozik. A laboratóriumnak az állami költségvetés megterhelése nélkül való felállítását a talajjavító- és öntözőtársulatok önkéntes áldozatkészsége tette lehetővé. E társulatok a műegyetem kormánybiztosának Prof. Miolatinak és a velencei Magistrate alle Acque elnökének Milianinak kezdeményezésére tekintélyes összeget szavaztak meg a részben oktatás, részben pedig tudományos kutatás céljából létesítendő laboratórium felállításéra. A laboratórium céljaira — megfelelő átalakítás után — a már meglévő kétemeletes vízépítési épület földszintjét rendezték be. A vízműtani kísérleti intézetek két főjellemzője : a körforgásban tartható legnagyobb vízmennyiség és annak helyzeti energiája (terhelési magasság). A kísérletek sokfélesége folytán ennek a két jellemző mennyiségnek lehetőség szerint fokozatosan és folytonosan változtathatónak kell lennie. A vízmennyiség szabályozása egyszerűen, tolózárak segélyével történik. A terhelési magasság fokozatos és folytonos változtatása azonban csak a táplálómedence emelése, illetve süllyesztése útján lett volna elérhető. Ennek az utóbbi követelménynek a padovai laboratóriumnál csak részben tettek eleget, amennyiben két különböző magasságban elhelyezett táplálómedence által kétféle terhelési magasság használatát tették lehetővé. A magasabban fekvő kisebb medence túlfolyóval szabályozott szintje 6-15 m, az alacsonyabban fekvő nagyobb medencéé 3-71 m terhelési magasságnak felel meg, a kísérleti helyiség padlószintjéhez képest. A táplálómedencékből a víz a csendesítőmedencébe kerül, ahonnan fent egyetlen, lent pedig 4 egyforma félköralakú nyíláson át a gyűjtőcsatornába bukik. A csendesítőmedence vízállását, mely a gyűjtőcsatornába bukó vízmennyiségre jellemző átbukási magasságot adja, úszószerkezetes, fogasrudas áttételű, a laboratórium minden pontjáról látható erős nagyítású vízállásmutatók jelzik, de ezeken kívül pontos leolvasás céljára paránycsavaros, villamos érintkezéssel működő, szabatos vízmércék is rendelkezésre állanak. A gyűjtőcsatornából a már lemért mennyiségű víz a csatorna fenekéről kiinduló csővezetéken át jut a kísérleti csatornákhoz. A használt víz a laboratórium két oldalán lévő visszavezető csatornákon át gyűjtőaknába folyik, ahonnan szivattyúk nyomják fel ismét a táplálómedencébe. A szivattyútelep egységeinek megválasztásánál célul tűzték ki, hogy a felső medence 100 1/mp, az alsó pedig 400 1/mp legnagyobb vízmennyiséggel táplálhassa a kísérleteket. Ennek megfelelően a szivattyútelep 4 egységből áll, melynek adatai a következők : Vízmennyiség 25 1/mp. Emelési magasság 8 m 8 „ 5 „ 4 (J , , 100 „ 200 „ 5 „