Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Mantuano József: A Nagykoppány patak szabályozásának gazdasági jelentősége

94 sőséges vízjárási viszonyok a szabályozásnál nagy tőkebefektetést kívántak, pedig a tervezésnél csak átlagos középvizekre törekedtek a mederméretezéssel. A nagy szélsőség rendkívül hátrányos még a vízhasznosítás terén is, mert víz éppen akkor nem áll rendelkezésre, amikor legjobban kellene. Az 1934—35. és 1935—36. időjárási év adatai szerint az évi átlagos vízállás (II. sz. táblázat) Nagykónyiban, az igen száraz 1934—35. évben 0-66 m, az 1935—36. évben 0 73 m. Ha a szélsőséges évet vesszük figyelembe, a nyári átlag 0'52 m vízállásának 300 lit/sec vízmennyiség felelt meg. Az 1934—35. évet mint szélsőséges száraz évet tekinthetjük, ahogy azt már említettük is, mert a nyári évadban áprilistól októberig összesen csak 278 mm csapadék esett le. Ha szélső értéknek az 52 cm-es vízállásnak megfelelő 300 lit/sec-t elfogadjuk, akkor levonva az Adorjánpusztánál levő 163 kat. holdnyi halastó vízszükségletét,

1 80 lit/sec-t, az öntözhető terület nagyságát kereken 370 kat. holdban jelölhetjük meg. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az öntözés is, már július és augusztus hónapokban nagy szárazság idején, korlátozásra szorulna. A székesfehérvári m. kir. kultúrmérnöki hivatal kimutatása szerint a Koppány vízszínével uralt terület Tolna megyében a Koppány mentén 1200 kat. hold, azonban a tényleg rendelkezésre álló vízből ennek még a harmada sem öntözhető meg. A rövid és még sok évi megfigyelésekre szoruló hidrológiai ismertetéssel csak arra kívántuk a figyelmet felhívni, hogy a vizek kártalan levezetése a szélsőséges hazai éghajlati viszonyok miatt igen nagyméretű létesítményeket kíván meg, ugyanakkor a vizek hasznosítása csak erősen korlátozott módon lehetséges. Meder szabályozás munkáinak ismertetése. A Koppány völgy szabályozási munkáit Tolna vármegye alispánja rendelte el 1926. évben,

2 azonban az érdekeltek által a hozzájárulási kérdésben támasztott nehézségek miatt, másrészt pedig a szükséges építési tőke hiánya miatt a munkák 1930. év novemberében indulhattak meg és 1933. október elején fejeződtek be. A kivitelt töbször meg kellett hosszabb időre szakítani, mert a tolnamegyei Nagykoppány patak Társulat a munkák továbbfolytatására szükséges pénzt nem tudta előteremteni. A társulat a munka befejezéséig az anyamederből kiemeltetett 303.983 m® földet, a mellékárkokból 8852 m

3-t, összesen : 312,835 m

3-t. A földkiemelést kézierővel, vízkiterelés mellett végezték. Maga a földmozgósítás 177,017-93 pengőbe került, amelyből munkadíjra 156,987 19 pengő esett, vagyis mintegy 88-5%, a többi költség vízzárás, kisebb rőzsebiztosítás, kitűzések, ellenőrzés, irodaköltségekből tevődött össze. A társulat költségét képezte még töltésépítés a Kapós torkolatnál, regölyi, tamási, repcéskerti, szemcsédi hidak biztosítása, ezenkívül a már elkészített mederszakaszok fenntartása. Ezek a költségek 14,860 01 pengőre rúgtak. A Koppány Társulat egyezség útján a torkolati szakaszon az érdekeltségi területéből 424 kat. 1 Az 1641/1932. sz. alisp. engedélyokirat szerint 163 kat. h. 2 17.618/1926. sz. alatt adott ideiglenes építési engedélyt, 11.867/1928. sz. alatt véghatározatot, amely fellebbezés folytán a m. kir. földmív. Min.-hez került. Az érdekeltség időközben 1929-ben társulattá alakult és így az érdekeltség megállapítása további hatósági eljárás tárgyát nem képezte.