Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VII. Vajcsik Lipót: Vízcsőhálózatok fenntartásával kapcsolatos feladatok

80 A nyomáskiegyenlítő medencék üzeme is így biztosítható. Nevezetesen az éjjeli beömlési idő alatt a tolózárak teljesen kinyithatók, nappalra viszont a szükség szerint lefojthatok. így a medencék nappali kiürülési idejét késleltetjük. Ezt a módszert régebben a gellérthegyi nagy medence üzeménél szoktuk alkalmazni. Mióta azonban a Hungária-körúti 600 mm átmérőjű főnyomócső megépült, ritkán kerül erre a sor s azóta inkább az evvel a medencével együttműködő kőbányai medencét kell időnként fojtani. Hasonlóképen járhatunk el az együttműködő medencék megtöltésénél is. Az üzemre kevésbbé fontos medence beömlését lefojtjuk, esetleg lezárjuk, hogy így a fontosabb medence töltését segítsük elő. A krisztinavárosi medencénk, — mely egyúttal további átemelés céljaira szivómedencéül is szolgál, feltöltését előnyösen siettettük régebben úgy, hogy az alsójózsefhegyi medencét lefojtottuk, esetleg lezártuk. Amióta azonban a gellérthegyi nagy medencéből tudunk átemelni vizet a krisztinavárosi medencébe, a helyzet megváltozott s éppen fordítva a krisztinavárosi medencét fojtjuk, hogy az alsójózsef hegyi medencébe jusson víz. Bizonyos, hogy együttműködő medencéknél sohasem fogjuk teljesen mellőzni tudni a tolózárak időnkinti kezelését, mert még a legelőrelátóbb tervezés mellett sem lehet a vízfogyasztást úgy megállapítani, hogy az valóságban pontosan egyezzék a tervezés adataival. 3. Zónálc átkapcsolása. Olyan helységekben, hol a terepviszonyok változók és nagyobb magasságkülönbségek vannak, egyfelől az üzemköltségek csökkentése, másfelől a túlságos nagy nyomások és az ezek miatt szükséges nagyobb beruházások és a magas üzemi költségek elkerülése végett a terepviszonyokhoz alkalmazkodó külön magassági zónákat létesítünk. Egy-egy zóna legmagasabb területén mindenkor a rendes, úgynevezett polgári nyomást (a legmagasabb kifolyóhely magassága felett + 5^6 m) biztosítjuk, vagy pedig az úgynevezett tűzoltási nyomást (cca 3-0 légkört) tesszük uralkodóvá. (6.) Hogy az ilyen magassági zónák átemelőtelepek útján csatlakozzanak-e egymáshoz, avagy a víznyerő telepekről közvetlenül külön főnyomócsövekkel tápláljuk-e ezeket, a gazdasági és üzembiztossági érdekek szem előtt tartásával a vízmű tervezésénél kell eldönteni. A csőhálózat zavartalan üzeme szempontjából kívánatos, hogy a különböző magassági zónák egymással összekapcsolhatók legyenek. Üzemzavar, javítások, vagy más okból beálló vízhiányokat bizonyos esetekben megelőzhetünk oly módon, hogy egyik felső zóna vizét az alsóba vezetjük át. A zónákat „átállítjuk". E célból két különböző magasságú zóna érintkező pontjain az egyes végeknél gondoskodunk az átfolyás lehetőségéről. Legegyszerűbb, ha a különböző zónák hálózatát tolózárak választják el egymástól, melyekre nagy figyelmet kell fordítanunk. A zárnak nem szabad áteresztenie, különben a felsőbb zóna drágább vize az alacsonyabb zónába folyik le. Ennek elkerülése céljából az átkapcsolás lehetőségét olyan módon biztosíthatjuk, hogy a szomszédos végeknél aknát építünk és ebben illesztő darabot helyezünk el. Az illesztő darab szükség esetén percek alatt beszerelhető, majd, ha már nincs szükség reá, ismét eltávolítható és a két vég vakperemmel lezárható. De az ilyen átkapcsolásoknál ügyelnünk kell arra is, hogy az alacsonyabban fekvő ingatlanok belső berendezései kibírják-e a nagyobb nyomást ? Tudnunk kell tehát, hogy a nagyobb nyomásra kapcsolt ingatlanok vezetékei megfelelő erős anyagból készültek-e ? Célszerű tehát ott, ahol ilyen átkapcsolási lehetőségek fennállanak, az ingatlanok belső vezetékeinek engedélyezése alkalmával erősebb méretű csöveket