Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VII. Vajcsik Lipót: Vízcsőhálózatok fenntartásával kapcsolatos feladatok

81 előírni. Ha pedig e belső vezetékek nem elegendő erősek, ajánlatos az ilyen csatlakozási pontokon nyomáscsökkentő szelepeket beépíteni, hogy a víz lecsökkentett nyomással jusson az alacsonyabb zónába. A zónák ilyenfajta átkapcsolását azonban csak kimondottan kivételes esetekben szabad alkalmazni, mert egyfelől káros az üzemre, másfelől pedig költséges. Ahol tehát a fogyasztás növekedése és ennek következtében a hálózat elégtelensége folytán ilyen eljárásra kényszerülünk, tanulmányoznunk kell, miként tudjuk hálózatunkat megfelelően átalakítani vagy bővíteni, hogy a kérdést a leggazdaságosabban oldhassuk meg. Budapesten szükség esetén sok előnyös lehetőség van a zónák netáni átkapcsolására. így például a Pasarét-, Törökvész-, Csatárka- stb. dűlők, melyek fekvésük 1. ábra. A Gyáli-út és környékének vízcsövei — Pipe lines in the Gyáli út and surroundings. szerint a +127 m fenékmagasságú (itt jegyzem meg, hogy a magasságok a Duna O-pontjára vonatkoznak) felsőjózsef hegyi-, a +146 m fenékmagasságú lipótmezei- és a +186 m fenékmagasságú csatárkai medencék zónájához kapcsolódnak, igen könnyen köthetők ideiglenesen egyik zónáról a másikra. Előfordulhat azonban az is, hogy az ilyen átkapcsolást mégis rendszeressé kell tennünk. A budapesti hegyvidékeken általában a nyáron és télen szükséges vízmennyiség közötti arány kedvezőtlenebb, mint a sík vidéken. Bár általában télen mindenütt kisebb a fogyasztás, a hegyvidéken ez sokkal szembetűnőbb. Ennek oka, hogy a hegyvidéken több a kert, sok a nyaraló, villa, így főként a kertek öntözése kíván sok vizet. Télen kisebb mennyiségre lévén szükség, a víz kisebb sebességgel áramlik a hálózatban. Ennek megfelelően kisebb a súrlódási veszteség Vízügyi Közlemények. ^