Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VII. Vajcsik Lipót: Vízcsőhálózatok fenntartásával kapcsolatos feladatok

78 a végeken felhalmozza. Nagyobb vízvételek, vízlökések ezeket felkavarják, így a víz megzavarodását idézik elő. De e fizikai jelenségeken kívül kémiai és biológiai folyamatok következtében is mutatkozhatnak kedvezőtlen tünetek, melyek főleg a víz színeződésében, kellemetlen szagában és ízében jelentkeznek. A legtöbb vízben ugyanis van oldott oxigén, némi szerves anyag és más kémiai alkotók. A vak vége­ken a víz nem frissül fel, így az oldott oxigén vagy a csőfelület oxidációjára, vagy az aerob baktériumok táplálására használódik el. Az oxigén elfogytával az aerob baktériumok elpusztulnak (egyes fajok ugyan spóráikban tovább élnek) s az anerob baktériumok szaporodása kezdődik. Az anerob baktériumok működése okozza a víz rossz ízét és szagát. A rothadási folyamatoknál ugyanis kénhidrogén és más, erősen bűzös vegyületek keletkeznek. A korrozió szempontjából sem közömbösek a vak végek. (4) Ismeretes, hogy a negatív (szulfát- és klorid-) ionok koncentrációja, a széndioxid és az oldott oxigén jelenléte a belső korrozió okozói. Különféle elméleteket állítottak fel a végek kor­roziójára vonatkozólag. Nem feladatom ezeknek megvitatása, de tényként álla­pítható meg, hogy a végeken általában erősebbek a belső korroziós folyamatok, mint a vezetékek más részein. A legtöbb kárt a kóboráramok is a vak végekben okozzák. A földhöz viszo­nyított pozitív áram a végeken kilép a talajba és itt koncentrált korroziót okoz. A vak végek okozta bajok megelőzése vagy megszüntetése legegyszerűbben a vak végek — a bajok forrásának — megszüntetésével érhető el. Nagyobb befek­tetéssel körvezeték létesítése céljából hosszabb csőfektetések is kifizetődnek, mert ezáltal sok kellemetlenség kerülhető el és az öblítéssel járó kiadások is megtaka­ríthatók. Széles útvonalakon párhuzamos vezetékeket a végeiken egymással átköt­hetünk (run around). Ha a vak végeket nem lehet megszüntetni, gyakran kell ezeket öblíteni. Az öblítés időpontjait kísérletekkel a víz minőségétől függőleg kell megállapítani úgy, hogy az öblítéseket még a rothadási folyamatok bekövetkezése előtt végezzük. Újabban azt tapasztalják, hogy a víz kloraminnal való kezelése után csökkennek a vak vég-zavarok (5). Budapesten a háborút követő esztendőkben igen sok bajt okoztak a vak végek. A Vízművek a mult század végén még részben szűrt, részben szüretlen duna­vizet szállítottak és így sok helyütt kettős hálózat létesült. A talajvíztermelésre való áttérésnél, bár a hálózatot egységesítették, a vak végek megszüntetéséről •—• talán takarékossági okokból — nem történt mindenütt gondoskodás. A háborút követő években egyes kutak vizének kémiai és bakteriológiai minősége (vasbak­tériumok) megromlott, az ikercsatorna emlékezetes katasztrófája alkalmával pedig szerves anyagok kerültek a hálózatba. A nagyközönség vízigényeinek növekedése folytán a hálózat teljesítőképessége nem volt elégséges, így vízhiányok léptek fel stb. Mindezek következtében igen sok kellemetlenség adódott elő és a nagyközönség­nek valóban oka volt panaszra. A zavarok okainak keresése közben terelődött figyelmünk a vak végekre, melyek közelében a legsűrűbben merültek fel a fel­sorolt különböző okokon alapuló kifogások. Gyakori öblítésekkel pillanatnyilag segítettünk a szag-, íz- és szín-panaszokon, majd a vak végeket fokozatosan meg­szüntettük, körvezetékeket létesítettünk és így egyenletesebb vízszolgáltatást biztosítottunk, de csökkentettük egyúttal a szag és íz ellen felmerült panaszok

Next

/
Thumbnails
Contents