Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VI. Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza

71 viszonyairól egyébként az isobatikus térkép tájékoztat. A tó átlagos mélysége 1-20 in. Az 1866-i kiszáradás alkalmával a defláció igen erős volt. A szél a kiszáradt, könnyű iszapot és homokot, mint már említettem, vagy kifújta a partra, vagy pedig a szél útját keresztező nádasokat töltötte fel vele, ami által a mederből kiemelkedő hátak keletkeztek. Ezek alapján a tó medrét három medencére oszthatjuk fel, és pedig : a kisvelencei medencére, a gárdony—velencei medencére és a pákozd—agárdi medencére (3. ábra). Ezek közül legmélyebb a hosszú, elnyúlt gárdony—velencei medence (1-50—2 m), legsekélyebb pedig az iszapos, nagyrészt náddal benőtt kisvelencei medence (1—1-25 m). Utóbbit a Pázmándi-patak hordaléka iszapolta fel. A Pázmáiulipatak a tó medrében egy deltát épített és alacsony vízálláskor a hordaléka között folyik a patak a Velencei-tóba. Ha az isobatikus térkép alapján elkészítjük a tó medrének hossz- és keresztmetszetét, akkor szintén jól megkülönböztethető a három medence képe. A tó vize igen sok oldott sót tartalmaz. A vízben mind az alkáli, mind az alkáli-földfémeket megtaláljuk. A víz oldott tartalma főképen nátrium és magnéziumsókból áll, ellenben igen kevés kálium és kalcium van benne, aminek oka az, hogy az utóbbi elemeket tartalmazó sók kicsapódnak és a fenéken rakódnak le. Mivel vize főleg olyan sókat tartalmaz, amelyek a szikesedés jelenségét idézik elő, azért vizét szikes víznek is mondhatjuk. Az elemzési adatok bizonysága szerint a tó vize annyira sós, hogy öntözésre nem alkalmas, mert az öntözött talajt elszikesíti. A tó iszapja már kevésbbé szikes. Aránylag sok szénsavas meszet tartalmaz, mert a karbonátos, szikes vizek a mészsókat kicsapják. Az iszap főalkatrésze a homok, vagyis a kovasav. Az iszap szemcseösszetétele a következő : durva homok 15-60% finom homok 50-10% iszap 22-80% agyag 11-50% Az iszapban igen sok szerves anyagot is találunk. Az iszap szerves anyagtartalma 1-43 (4—397). A tó vize az oldott sók következtében gyengén sós és lúgos ízű. A vízben és az iszapban aránylag nagy mennyiségben levő szerves anyagok egyrésze oxidáció következtében kénhidrogénné alakul át. Csendes időben közvetlenül a víz felszínén erős kénhidrogén szagot érezhetünk, amelyet az iszapból felszabaduló gáz okoz A víz színe az ilyen sekély mélységű tavaknál nagyon változó és a felhőzetnek, szélviszonyoknak, a mélységnek, napszaknak, valamint a fenéktalajnak stb. függvénye. Ugyanez áll a víz átlátszóságára. Általában a víz színe szürkészöld a benne levő szerves anyagok folytán, átlátszósága pedig átlag 25—30 cm, bár A Velencei-tó medrének medencéi 3. ábra.