Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VI. Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza

72 a náddal körülvett csendes helyeken még 80 cm mélységben is látható volt a lebocsátott fehér korong. A Velencei-tavat csupán a csapadékvizek táplálják. Hosszú ideig azt hitték, hogy a tónak forrásai, sőt melegforrásai is vannak. Polgár Iván (16—10) és mások is (17—229) említenek meleg forrásokat, azonban ez tévedésen alapszik, aminek bizonysága a tó 1866-i teljes kiszáradása. Ugyanezt az esetet látjuk megismétlődni, mint a Balatonnál. A Balatonról,

1 sőt a Fertőről (7—245) is sokáig azt hitték, hogy források is táplálják. A tó környékének sem geológiai, sem petrográfiai tekintetben nincsenek olyan vonatkozásai, melyek melegforrások eredetére engednének következtetni. Télen a Velencei-tó jegén több be nem fagyott helyet láthatunk, amelyet a nép ,,heves"-nek nevez. Ez azonban nem melegforrások helye, hanem egészen más jelenség. Ugyanis a víz a nádtörmeléket és más szerves anyagot egyes helyeken összehordja. Az összehordott és beiszapolt szerves anyag rothadásnak indul és az így fejlődő hő a nádtörmelék felett levő vizet olyan melegen tartja, hogy az nem fagy be, hanem, mint a halásznép mondja, kiizzadja a jeget. Ezeket a heveseket mind a nádasok szélén találtam, ahol a nádtörmelék megszorulhat. A tavat 1. a talajvíz, 2. a ráhulló csapadék és 3. a beléjük ömlő patakok táplálják. A tavat tápláló talajvíz mennyisége teljesen ismeretlen. Jelenlétét a tó vízszíningadozásának kiegyenlített volta mutatja. A talajban levő víz nem egyszerre, hanem fokozatosan szivárog a legmélyebb hely, a patak vagy a tó medre felé. Ez igen fontos a folyók és tavak vízállására nézve, de sajnos, még e viszonylatban ismeretlen tényező. A talajvíz általában a vízszíningadozásoknál a maximum előállását sietteti, a minimumét pedig késlelteti. Épp így nem ismerjük a tóra hulló csapadék hatásának nagyságát sem. A harmadik tényező, amely a tó vízállására hatással van, a patakok által szállított vízmennyiség. Ez a vízmennyiség éghajlati, geológiai, morfológiai elemeknek és a növényzetnek a függvénye. Az évenként lefolyó vízmennyiséget az évi lefolyási tényezővel (a) szoktuk kifejezni, amely azt mutatja, hogy az évenként leesett csapadéknak hányadrésze kerül lefolyásra. A lefolyó vízmennyiséget külföldön Lavterburg (32—15) — főleg a svájci viszonyokra — nálunk Magyarországon pedig Kenessey (19—55) viz gálta behatóan. A Velencei-tó vízgyűjtőterületének évi lefolyási tényezője 0-33, amelyet a lejtési viszonyok a talaj áteresztőképessége (

a

2) és a sterilitás, vagyis a növényzet («

3) figyelembevételével Kenessey nyomán számítottam ki. Számításaimat a négy fővízvidék szerint is csoportosítottam s mindegyiknek megadtam az évi lefolyási tényezőjét is. Legnagyobb az évi lefolyási tényező a tó északi partján elterülő hegyvidéken, mert igen meredek (2. táblázat). 1 Lóczy professzor úr szóbeli közlése.