Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VI. Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza

A VELENCEI TO VÍZRAJZA.* Irta : SÉDI KÁROLY.

2 • A Velencei-tó az idők folyamán igen nagy változáson ment keresztül. A sekély tektonikus és deflációs medencében nyugvó tóról ki gondolná, hogy csak epigonja a régmúlt idők nagy tavának? A régi nagyság beszédes tanuja a tó környékének változatos morfológiája. A Velencei-tónak legnagyobb terjedelme a pleisztocénkorban volt. Úgy hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a tóról csak a pleisztocén eleje óta beszélhetünk, mert ezt a területet a felső neogénban még a pannóniai tenger hullámai borították, amit az altalaj 170—200 méter vastag pannóniai rétege is bizonyít. A levantei emelet teljesen hiányzik a tó altalajának rétegei közül. A pliocénvégi sivatagi éghajlat megváltozása, nedvesebbre fordulása után csillanhatott fel először a tó vize. Ez az időszak pedig a pleisztocén kor elejére esik. E korban a tó kiterjedése morfológiai adatokból következtetve 61 km

2 volt (1. ábra), tehát több, mint kétszerese a mai területének. A pleisztocénkori part magasabban fekvő kavicsturzásai könnyen meggyőzhetnek bennünket arról, hogy az akkori vízszín 3—4 m-rel lehetett a mai fölött. A tónak e korból származó partját majdnem mindenütt megtalálhatjuk. Legszembetűnőbb ez a tó déli részén, ahol a mai partjával párhuzamosan, mintegy 300—400 m távolságban, helyenként 6—8 m magas, a víz által homorúvá mart lejtő fut végig. E lejtőt a velencei vasútállomástól DK-re az országút építésekor feltárták. A pleisztocénkori lösz alatt és a pannóniai homokréteg felett egy 15—20 m hosszú és 20 cm széles kavicsturzást találtam, amelyből pleisztocénkorú szárazföldi- és vizicsigák, valamint kagylók kerültek elő. A faunák korának megállapításánál dr. László Gábor főgeológus úr volt segítségemre (12—18).

3 A Velencei-tó északi oldalán is számtalan helyen felismerhető a pleisztocénkorú part. (1. ábra) Ezek a régi partok, terraszok a dombok oldalán egyenlő tengerszintfeletti magasságban futnak végig és szépen követhetők. Ezen a terraszon épült Pákozd, Velence és Gárdony község. Sukoró község már magasabban, a Meleg-hegy déli lejtőjére települt. Legbizonytalanabb a part futása a Császárpatak tektonikus völgyében, a Velencei-hegység gránittömbjei között, ahol a mocsaras területen nem ismerhető fel a pleisztocénkorú part, tehát nagyon valószínű, hogy a tó a magas vízállás idején összeköttetésben volt a Zámolyi-medencével is. Kétséget kizárólag megállapítható az is, hogy e korban a tavat a hegyekről lefolyó csapadék1 A szerző felolvasta a Magyar Földrajzi Társaság gazdaságföldrajzi szakosztályának 1930 január 30-án tartott ülésén. 2 Vezetéknevemet •— Szabó-t •— belügyminiszteri engedéllyel Sédi-re változtattam. 3 A zárójelben közölt első szám a tanulmány végén felsorolt forrásmunkák sorszámát, a második szám oldalszámát jelzi. Vízügyi Közlemények. 5