Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
533 A talaj sajátságai is előfordul. Kivételes esetben nehéz, de egyébként jó morzsás szerkezetű agyagoknál is megtaláljuk. Könnyű vályogokra, kötöttebb és laza szerkezetű, de finom homokra jellemző. Laza, közepes szemcsenagyságú homoktalajoknál látjuk. Természetesen a szelvény általános kötöttségének megítélésénél valamennyi réteg kapilláris adatát figyelembe kell vennünk. Ezekkel az adatokkal mindig össze kell hasonlítani a légszáraz talaj nedves ségét. Emellett a helyszínen megfigyelt kötöttséget is figyelembe kell vennünkHa az adatok nem egybehangzók, úgy esetleg mechanikai elemzéssel döntjük el a kérdést. Ha a talajban nagy mennyiségű humusz van, ez a kötöttség megítélését nagyon zavarja. Erősen humuszos homokok kötöttebbeknek látszanak, mint ezt a mechanikai összetétel indokolná. Ilyen esetben szükséges a mechanikai elemzés. Igen nagy nedvességtartalom kis kötöttség mellett lápos (kotús) talajt jelez. Ez esetben a humusztartalom meghatározása dönti el a kérdést. Erősen kotús, tőzeges talajoknál a megszokott értelemben vett kötöttségről tulajdonképen nem is lehet beszélni. A kötöttség megítélésénél az egész szelvényt kell figyelembe vennünk, de a művelési munkára vonatkozó kötöttséget mindig a feltalaj minősége szabja meg. A kultúrmérnök szempontjából a legfontosabb azonban a talaj vízgazdálkodásának ismerete. Ennek megítéléséhez pedig tudnia kell, hogy mennyi víz lehetséges a talajban bizonyos mélységig, mennyi raktározódik ebből tartósan, a raktározott vízből mennyit képesek a különböző növények felvenni és milyen gyorsan mozog a víz a talajban, végül pedig milyen mélyen fekszik a talajvíz. Ezeknek a tulajdonságoknak megítéléséhez a következő adatok szükségesek : a hézagtérfogat (öntözött területen célszerűen a minimális hézagtérfogat), a minimális víztartóképesség, a holtvíz és a vízáteresztőképesség, vagy nehezebb talajoknál az ezzel egyenértékű kapilláris vízemelés ismerete. 4 8 A vízgazdálkodás szempontjából a talajokat homogén és heterogén szelvény űekre oszthatjuk fel. A homogén szelvényű talajoknak a víztárolás stb. szempontjából számbajövő szelvénye (1—1'5 m mélységig) olyan rétegekből áll, amelyeknek vízgazdálkodási sajátságai megegyezők vagy közelfekvők. Ilyen talajoknál vízgazdálkodás szempontjából a szelvényt egységesen bírálhatjuk el. Heterogén szelvényű talajoknál a vízgazdálkodást mindig a szelvény legrosszabb sajátságokkal bíró rétege kormányozza. A homogén talajoknál a fenti szempontokat szem előtt tartva, a következő osztályozás lehetséges. 1. Durva vagy közepesszemű homokból álló talajok. Az átmenetileg lehetséges víz mennyisége a minimális víztartóképességnél jóval nagyobb, annak 2—3-szorosa is lehet. Tartósan azonban átlag 4—10 súlyszázalék vizet tudunk raktározni. A holt4 8 Az 5 órás kapilláris vízemelés adataiból természetesen a vízgazdálkodásra is lehet következtetni. (Szerző előadása 1934-ben a Természettudományi Társulat mezőgazdasági szakosztályában. ) Az 5 órás kapilláris vizvezetés mm-ben 250-300 : > 300 :
