Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
531 Ha ismerjük valamely vidéken a párolgás mértékét és a lehulló csapadék mennyiségét, úgy egészen jó közelítő képet kaphatunk fenti számítások segítségével a tényleg rendelkezésre álló és esetleg pótlandó vízmennyiségről. 4 5 3. A vizsgálati adatok felhasználása. Valamely talaj általános megítéléséhez szükséges : 1. hogy a szelvényt a helyszínen legalább l'B m (sok esetben 3—4 m) mélységig ismerjük, 2. hogy helyszíni vizsgálatok alapján a feltárt mélységig a szükséges minták hiánytalanul be legyenek gyűjtve, végül 3. valamennyi szelvényből begyűjtött mintából a következő adatok meg legyenek határozva: pH, hidrolitos aciditás, esetleg kicserélési aciditás, CaC0 3, a légszáraz talaj nedvessége és a kapilláris vízemelés ; továbbá a vízimérnöki szempontból fontos minimális vízkapacitás és a pórustérfogat. Szikeseknél ezenkívül az összes só és a szóda. A mezőgazdasági szempontból ezeken kívül még figyelembeveendő fontos adatokról majd később szólunk. A fent említett adatok alapján el lehet dönteni, hogy a talaj szikes-e vagy sem. Ha nem szikes, akkor a helyszíni szubjektív megfigyelések segítségével meg lehet állapítani a talaj kötöttségét, fel lehet becsülni vízáteresztő és víztartó képességét, valamint azt is, hogy meglévő vízkészletéből mennyi használható fel a növényzet által. Azt is látjuk már a helyszínen, hogy a talaj savanyú vagy lúgos-e ? Ha szikes, úgy vagy már a fenti adatok alapján el lehet dönteni, hogy a talaj a szikesek mely fajtájához tartozik, vagy pedig meg tudjuk mondani, milyen meghatározásokra van szükségünk a talaj teljes ismeretéhez. A helyszíni felvétel és az említett vizsgálatok alapján a talaj dinamikai típusát sok esetben szintén elég szabatosan meg tueljuk határozni. A kapilláris vizsgálatok alapján a kultúrmérnök el tudja dönteni, hogy milyen rétegek vízáteresztőképessége kedvezőtlen és fenti adatok ismeretében útmutatást kap az esetleges víztelenítés (lecsapolás, alagcsövezés) módjának megválasztására. Általános irányelvül szolgáljanak itt a következők : A ^.//-vizsgálatok alapján látjuk, hogy a talaj kémhatása milyen és az egyes szintekben a kémhatás hogyan változik. A hidrolitos és kicserélési aciditással együtt ezekből meg tueljuk állapítani, hogy a talaj milyen mértékben telítetlen (mészigényes) s hogy általános mezőgazdasági szempontból az esetleges meszezés indokolt-e 1 Itt a következőket kell szem előtt tartanunk : Ha már a feltalaj sendeges, vagy gyengén lúgos kémhatású és esetleg máiszénsavas meszet is tartalmaz, úgy meszezésnek természetesen helye nincs. A talaj ilyenkor telített s a meszezés csak felesleges, sőt sokszor káros művelet. Ha a kémhatás fent savanyú és csak 50—60 cm mélységben válik a reakció semlegessé vagy gyengén lúgossá, úgy több szempontot kell figyelembe vennünk. Ha a kicserélési aciditás a feltalajban jelentékeny nagyságéi, úgy tekintet nélkül a mélyebb altalajra, a meszezés hasznot hajtó művelet. Viszont, ha a kicserélési aciditás nem számbavehető, a termesztendő növények és a hidrolitos aciditás nagysága mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy milyen nagy az adszorpciós 4 5 L. pl. Sekera : Z. f. Pflanzenernähr. Dgg. Bodenkunde. Teil A. XXII. p. 87 ff. 34*
