Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
510 A legtöbb minket érdeklő talaj azonban a 4. alcsoportba, a humosiallit talajok csoportjába tartozik. Ebbe soroljuk a 10., 11. és 12. talajnemeket. A 10. talajnem magában foglalja mindazokat a talajokat, amelyeknek adszorpciós komplexumában a hidrogén az uralkodó ion. Ezek tehát határozottan savanyú talajok. Itt már a talajok részletesebb felosztását is ismernünk kell. A talajnemeken belül főtípusokat különböztetünk meg. Az 1. főtipusba tartoznak a tőzeges vagy lápos ásványi talajok, amelyeknél 20—30 cm-nél vékonyabb szerves réteg alatt normális humusztartalmú vagy humuszmentes ásványi talaj következik. Ilyenek például részben a kőrösvidéki kotús talajok. A második főtípust alkotják a nedves vagy vizenyős rétek talajai. A harmadik főtípust képezik az erdőtalajok, a negyediket a csonka erdőtalajok, ahol a felsőbb szinteket az erózió elmosta, végül az ötödiket a degradált kalciumtalajok, vagyis az olyan mezőségi talajok, amelyek valamely okból kilúgozódtak és elsavanyodtak. A 11. talajnem foglalja magában mindazokat a talajokat, amelyekben kalcium, vagyis a mész az uralkodó adszorbeált bázis. E talajnem fő típusaiból bennünket csak az 1., 3., 5. és 7. érdekel. Az első főtípusba tartoznak a fekete vagy a sötétbarna mezőségi talajok. Ilyenek például a mezőhegyesiek. Humusztartalmuk magas, fizikai tulajdonságaik kedvezők. Itt látjuk tökéletes kifejlődésben mindazokat a sajátságokat, amelyek a mezőségi talajt jellemzik. Az 5. főtipusba tartozó mezőségi talajok hasonlóak az 1. főtípushoz, de liumusztartalmuk lérvegesen kkeb, általaién 5% alatt van. A 3. főtipusba tartoznak a rendzinák. A 7. főtípus talajai eredetileg nem mezőségi talajok voltak, de vagy emberi beavatkozás, vagy a külső feltételek változása folytán kalciumtalajjá alakultak. Igen gyakran látjuk ezt, amint említettük, az öntéstalajoknál. A 12. talajnem végül a nátrium-talajokat képviseli. Köznyelven szikeseknek hívják őket. Jellemző reájuk, hogy vagy a talajoldatban (sókban), vagy pedig az adszorpciós komplexumban nagymennyiségű nátrium van. Megkülönböztetünk a főtipus szerint: 1. Alkálisós talajokat, amelyekben az adszorpciós komplexumokban még kevés nátrium van, csak a sókban találunk nagyobb mennyiséget belőle. 2. Sós alkálitalajokat amelyekben sók is vannak és az adszorpciós komplexum is telítve van Na-al. 3. Kilúgzott alkálitalajokat, amelyekben a sók már részben vagy egészben kilúgozódtak, ellenben az adszorpciós komplexum még mindég nátriummal telített. 4. Degradált alkálitalajokat, amelyeknél a felsőbb szintekben a Na-ot a hidrogén részben kiszorította az adszorpciós komplexumból és ezért a talaj felső része többé-kevésbbé savanyú és végül 5. regradált alkáli talajokat, amelyekben az eredetileg nem szikes talaj valami okból elszikesedett. Még az 5. alcsoport 13. és 14. talajnemei érdekelnek bennünket, mert a Hegyalján és a Bükk alján találunk barna földeket (13.) és vörös földeket (nyiroktalajokat) (14.) A többi talajnem magyar viszonylatban nem jön számításba. A főtipusok természetesen ismét altípusokra, ezek pedig helyi változatokra oszthatók fel, természetesen mi valamely helyen mindig egy helyi változatot fogunk találni, amelyben azonban a talajnem és főtípus bélyegei mindig megtalálhatók lesznek. 3 5 3 5 L. Sigmond, E. : Altalános talajtan, 444. old.-tói.
