Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

509 'Sigmond rendszerében a következő fokozatokat állítja fel : a) Főcsoportok. A főcsoportok megkülönböztetése a talaj anyagának eredetén alapszik. A főtömegükben szerves anyagból kialakult talajok képezik az első, az ásványi és szerves anyagból kialakultak a második, végül a tiszta ásványi anyagból kialakult talajok, amelyekben humusz egyáltalában nincs jelen, a harmadik főcsoportot. b) Alcsoportok. 1. Nyers szerves talajok, amelyek tehát főleg változatlan növényi részekből állanak. 2. Főleg humifikált szerves anyagot tartalmazó talajok. 3. Nyers vegyes talajok, ahol tehát a talajszelvény anyagát szerves és ásványi anyagok egyelőre minden rendszer nélküli keveréke alkotja és határozott talajszelvény még nem alakult ki. 4. Humosiallit talajok, melyekben a humusz és az ásványi anyag átalakulása bizonyos rendszerességgel történik és határozottan jellemző talajszelvények alakulnak ki. Ezekben a talajokban viszi a legfőbb szerepet az adszorpciós komplexum és ezek azok a talajok, amelyek a mai Magyarország területén minket legjobban érdekelnek. Az 5. és 6. alcsoportokba tartozó ferrisiallit talajoknál már az adszorpciós komplexum magvát képező aluminium-szilikátos ásványok teljes vagy részleges destrukciója folyik és a humusz szerepe erősen visszaszorul. A 7., 8., 9. alcsoportok bennünket egyáltalában nem érdekelnek. A következő fokozatok a talajnemek. Az 1. és 2. alcsoportokba tartoznak a tőzeges és lápos talajok, (az 1—6. talajnemek). Általános jellemzőjük, hogy felső szintjüket legalább 20—30 cm vastagságban főleg szerves anyag alkotja. Amennyiben ez a szerves anyag még főleg változatlan növényi részekből áll, úgy nyers szerves talajjal van dolgunk (1. alcsoport). Ebbe az 1. 2. és 3. talajnemek tartoznak. 1. talajnem : a domblápok mohatőzegei. Ezek bázisban igen szegény (humuszszegény) tőzegtalajok. 2. talajnem : a bázisban gazdag tőzegtalajok, mint amilyenek például a Kis-Balaton tőzegtelepei. 3. talajnem : a sós tőzegtalajok. A 2. alcsoportba tartoznak a 4. 5. és 6. talajnemek. A 4. talajnem : savanyú dombláptalajok, amelyek az I-nek humifikált alakjai. 5. talajnem: a közömbös síkláptalajok, melyek a 2. talajnemnek humifikált változatai. Ilyenek például a Nagy Sárrét kotús földjei Bihar megyében. 6. talajnem, továbbá a 3. alcsoportba foglalt nyers vegyes talajai közül a 7. és 8. talajnem nem érdekel bennünket. A 3. alcsoportba tartozó 9. talajnem azonban már igen fontos, mert ide tartoznak az úgynevezett öntéstalajok, amelyeket folyók időszakos árvizei raknak le. Mindig visszatükrözik a folyó vízgyűjtő területének viszonyait. Például a Tisza öntéstalajai mészszegények, mert kárpáti homokkőterületről jönnek az árvizek, míg a magyar Duna öntéstalajai mészdúsak, mert mészkőhegységből gyűjti össze a vizeit. Ide tartoznak a parti diinék talajai is. Mindezekben a talajokban az éghajlati tényezők által indokolt tényleges talajképző folyamatok nem tudnak érvényre jutni mindaddig, míg a folyó évről-évre friss, nyers üledéket rak le reájuk. Azért pseudoadinamos talajoknak is nevezzük őket. Ha azonban az öntésterületet ármentesít jiik, vagy az természetes okból az újabb árvizek elől elzáródik, az uralkodó dinamikai tényezők hatására a talaj a megfelelő típussá alakul át. Igen szépen látjuk ezt a Tisza mentén, ahol az öntéstalajokból az orográfiai helyzetnek megfelelően mezőségi talajok vagy réti agyagok jöttek létre. A parti buckák is gyakran mezőségi talajjá alakulnak.