Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

499 A kapillaritás fontossága kézenfekvő, azonban meg kell jegyeznünk, hogy az irodalomban található túlzott kapillaritási adatok nem helytállók. Keen

3

1 vizsgálatai szerint gyakorlatilag homoktalajoknál 35, finom homoktalajoknál 70 és nehéz vályogtalajoknál 80 cm emelkedési magasságon túl oly kicsiny a víz kapilláris áramlási sebessége, hogy számbavehető vízveszteséget nem okoz. A talajvizet határoló kapilláris víz tehát a talajok minősége szerint különböző, de nem nagy magasságig képes felhúzódni. A talajvízzel összefüggő kapilláris víznek a talajvíz felületéhez közelebb eső része könnyen érthetőleg a durvább pórusokat is kitölti. Levegőbuborékok tehát itt nincsenek. Ezt nevezzük zárt kapilláris víznek. Mentől távolabb kerülünk a talajvíz felszínétől, annál több lesz az olyan durva pórus, amelyben levegőbuborékokkal megszakított vízoszlop van. Itt már a kapillaritás jelenségeire az úgynevezett Jamin-láncok törvényei mértékadók. A Jaminláncok olyan változó átmérőjű kapillárisok, amelyekben a folyadékoszlopok levegőbuborékokkal vannak megtelítve. (8. ábra.) Az ebben a zónában fellépő kapilláris 8. ábra. Jamin-lánc. A nyilak a meniszkuszok húzási irányát jelölik. •— Fig. 8. Jamin'sche Kette. Die Pfeile zeigen die Richtung des Meniskenzuges. (Vageier után. ) 9. ábra. Függő kapilláris viz. — Fig. 9. Hängendes Kapillarwasser. (Zunker nyomán). víz az úgynevezett nyilt kapilláris víz, vagy másképen Versluys szerint funikuláris víz. Végül a H magasságnak megfelelő ponton már csak a finomabb hajszálcsövek vannak vízzel megtelve, a súrlódás igen nagy és a kapilláris mozgás gyakorlatilag 0. Az e magasságban a talaj szárazanyag-súlyszázalékban kifejezett víztartalmát nevezik lentokapilláris pontnak (1. 5. ábra). Vageler szerint ez a víztartalom körülbelül a higroszkóposság 3—4-szerese. Ha a talajt felülről telítjük vízzel, úgy, nem túlságosan durva szemszerkezetű talajoknál a beszivárgás elég lassan halad, mert minden réteg először legalább is a lentokapilláris pontnak megfelelő vízmennyiséget veszi fel, mielőtt a vizet tovább bocsájtaná. A felülről átnedvesedő talajban tehát kialakul egy felső nedvesebb szint, amely nyilt kapilláris vizet tartalmaz hosszabb ideig, még akkor is, ha a talaj alsó rétegei igen szárazak. Az ebben az esetben fellépő kapilláris vizet nevezi Zunker

32 függő kapilláris víznek, amely tehát labilis egyensúlyi állapotot jellemez. Ha a talaj 3

1 G. W. Robinson : Soils. 197. old. (London, Thomas Murby, 1932). 3

2 Zunker : Handb. d. Bodenlehre. VI. köt. p. 123. 32*