Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - I. Fáy Andor: A magyar szikesek növényzete

464 A száraz szikre alkalmasak: 1. a bálvány fa (IV. 72. kép.), mely aránylag a leg­magasabb sótartalmat bírja és száraz fekvésben a tamariskát helyettesíti. 2. A szofóra vagy japán akác (IV. 70. kép). A forró nyárban is bő virágzásával méhészeti szempontból igen hasznos és kemény fája is értékes. Fény igényes. 3. A dús zöldes-sárga virágzatú, alacsony, terebélyes fává növő, kínai eredetű Koelreuteria (csörgőfa IV. 74. kép.). Hatalmas virágbugáiról és páratlanul szár­nyalt leveleiről könnyen felismerhető. 4. Az Észak-Amerikából származó közismert tövises gledicsia v. lepényfa. Jel­lemző szárnyas levele és 20—40 cm hoszú, széles, a szentjánoskenyérre emlékeztető hüvelye. 5. A keskenylevelű ezüstfa vagy olajfűz (IV. 78. kép.) mint a tamariskát ugyan­csak halofita, azaz sónövénynek tekintik, bár sókiválasztásra nem képes. 6. Az őshonos vadkörtefa. A zsiókás (tengeri kákás) laposokban a tamariskával, szillel, fűzzel; a szikőrt, sziki mézpázsítot nevelő részeken tamariskával, ezüstfával, bálványfával, szofo­rával, szillel, vadkörtével; — oly helyeken pedig, ahol a veresnadrágcsenkesz sziki ürömmel és sziki lelleggel társul, ez utóbbiakon kívül a Koelreuteriával és papireper­fával (IV. 68. kép.) kísérletezhetünk. A sziki heréket is tartalmazó veresnadrágcsenkesz-legelőkön lehet helyénvaló a csertölgy (IV. 65. kép), molyhos tölgy (IV. 66. kép) és kocsános v. mocsártölgy (IV. 67. kép) telepítésének megkísérlése, mely utóbbinak későn virágzó fajtáját (Quercus tardissima Simk) tartja Magyar Pál kitűnő botanikus erdészünk a szike­sekre legmegfelelőbbnek, a Maciurával és az Észak-Kínából eredő Populus Simonii nevű nyárfajtával együtt. (Telepítés: mezőgazdasági köztes használattal) Az ecset­pázsitos területekre és még nedvesebb hernyópázsitos rétekre alkalmas a magas kőris, kanadai nyár, kocsános tölgy és pedig, ha a terület túlnedves, bakhátas ültetéssel. A bajuszpázsitos (1. kép), sziki gerebcsinnel, sziki útifűvel, sutalapuval benőtt szódás laposokon a tamariska, kaspi fűz, kanadai és simoni nyár, végül vad­körte telepítése, fúrással összekötött dombos ültetéssel kísérelhető meg. A kevésbé szikes homokokon, amelyeken a tippan, eperhere és pusztai cic­kóró díszlenek, felszántás után egyszerű gödrökbe nyár, szil, fűz, vadkörte, sőt erdei fenyő is ültethető. A fásítás kivitelével foglalkozni, meghaladná ennek a cikknek keretét és célját. Ezért csak annyit említek meg, hogy sziken általában — a párolgás csökkentésére, — a ritkább ültetés a helyénvaló. Az előkészítő talajmunkák tavasz végén, a tele­pítés pedig ősszel végzendő. A sziki faültetés eredményessége érdekében, száraz fekvésben, a csapadéknak skatulyázással való visszatartása, árkok mélyére vagy oldalára ültetés, a talaj előzetes meszezése, digózása, vagy sokszor a csemete főgyökerei részére a kolloidos rétegeknek az altalajvízig való átfúrása (Treitz Péter) válnak be az esetek külön­félesége szerint. A szikfoknak vagy vaksziknek fásítása oly költséges előzetes talajjavítást igényelne, hogy gyakorlatilag úgyszólván kivihetetlen. Mint elöljáróban említettem, a magyar flórában kifejezetten sóbiró halofita fánk vagy cserjénk nincsen.

Next

/
Thumbnails
Contents