Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - I. Fáy Andor: A magyar szikesek növényzete

465 Van azonban a szikeseknek egyetlen valódi sófájuk, a turkesztáni és perzsiai szikeseken élő számul (Haloxylon ammodendron). Ez a keménytörzsű, 5—6 m magas, levéltelen ágú, a labodafélék családjába tartozó korcs fa, kiterjedt erdősítési célok szolgálatára nem alkalmas. Mégis, ha a magyar vakszikek erősen szódás talaja és éghajlati viszonyai ezen fa tenyésztésének megfelelnének és ha csak a pásztorok és a fátlan kúnsági szikes puszták egyéb lakóinak tüzelőszükségletét látnák el, úgy mint a kirgiz törzsekét, már ennek is nagy jelentősége volna, mert a trágyatüzelés, ú. n. ,,kunbrikett" megszüntetésével hozzájárulna ahhoz, hogy a trágya, mint káli és nitrogén tartalmával legjobb szikjavítószer, oda kerülhetne vissza, hol a legnagyobb szükség van rá, — a kimosott, elsoványodott szikre. A szik halofita cserjéi flóránkban ugyancsak hiányoznak. A Szaharában ilyen sócserje a Limoniastrum Guyonianum, mely a sót levele sómirigyein választja ki, és a labodaféle Halocnemon strobilaceum. Ha azonban pl. a szódás vakszikes formálisan sivatagjellegű területek szélén fekvő Kunszentmiklós és más kiskunsági falvak udvarain, temetőjében körülnézünk, az előforduló cserjékben megtaláljuk azokat a fajtákat, melyek a talaj szikességét aránylag legjobban bírják és díszcserjének, sövénynek vagy a fásítást előkészítő bokros takarásra szikes vidékeken legalkalmasabbak. Ilyenek: a kiskunsági falvakban jellegzetesen nagyszámban ültetett kedves orgona bokor. Az élőkerítésként burjánzó lycium, köznyelven sefű-sefa, vagy ördögcérna (IV. 80. kép), melynek levelét a juhok tapasztalatom szerint mohón legelik, az egybibés galagonya, kökény, fekete bodza és az illatos, sárgavirágú aranyribizke. Ha még ezekhez hozzáfűzzük, hogy a gyümölcsfák közül a kajszi és a mandula bírják legjobban a talaj mérsékelt szikességét, körül-belül elmondottuk röviden mindazt, ami ezen összefoglalás keretei között szikeseink fás növényzetéről felemlítésre érdemes. Igyekezetünket szíves megértéssel és önzetlen készséggel támogatta dr. Jávorka Sándor, a magyar nemzeti múzeum növénytárának igazgatója, ,,A Magyar Flóra képekben" Jávorka Sándor—Csapody Vera) című első tökéletes ábrás magyar flórakönyv kitűnő szerzője, kinek kedves közbenjárására a munkát kiadó Kir. Magyar Természettudományi Társulat részéről dr. Gombocz Endre egyetemi tanár, a Studium R.-t. részéről pedig dr. Imre Kálmán igazgató volt szíves hozzájárulni ahhoz, hogy ebből a hatalmas munkából — a magyar szik növényzetét rajzbokrétába szedve, a csatolt 7 táblán szeretettel átadhassuk a Vízügyi Közlemények nagy olvasó táborának. Amidőn nevezett kiváló botanikusainknak ezért a készségéért ezúton is hálás köszönetet mondok, különösen örömmel adok e helyen hírt arról, hogy Jávorka Sándor és Csapody Vera ábrákkal is felszerelt ,,A magyar Fiára kishatározója" című kitűnő kirándulási zsebkönyve, 1937. év tavaszán javított új kiadásban fog megjelenni és így ezt a mindenki részére könnyen megszerezhető és könnyen használható könyvet ajánlhatom beszerzésre. Teszem ezt annál is inkább, mert bár a magyar sziknövényeknek sós ú. n. halofita sorozatát, az I. és II. számú táblákon, valamint a szik pillangós növényeinek képeit a III. táblán úgyszólván teljes számban bemutathatjuk, azonban a szik többi flóraelemeit a költségfedezet kereteire való figyelemmel is, csak a legszükségesebbre korlátozva bocsáthatjuk olvasóink rendelkezésére. Vízügyi Közlemények 30