Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - I. Fáy Andor: A magyar szikesek növényzete

456 — Halastavakban hasznos, mert Dorner szerint

1 fiatal hajtásait a ponty megeszi és a vízen úszó leveleire sok vízi rovar rakja petéit, amelyekből kikelő lárvák a halak jó táplálékai. A gombos- vagy könyököltszárú ecsetpázsit (V. 82. kép) egyéves, heverőszárú és így kaszálásra kevésbbé alkalmas, vizek partján nedves réteken élő pázsitféle. Jellemző füzéreinek gyakran barnás ibolya- és portokjainak sárgás-fehér színe, mely elvirágzás után megbarnul. A réti ecsetpázsit (V. 83.) tiszántúli szurkos, enyhén szikes (kilúgozott és degradált alkális) rétjeinknek jellegzetes, értékes, évelő, tarackos füve. Tudományos (Alopecurus = rókafark) és német nevét (Wiesenfuchsschwanz) sárga porzóival rókafarokra emlékeztető füzéres virágjáról nyerte. A televénydús és nedves helyeken a sziket bizonyos határig jól tűri, fagyálló, igen korán fejlődő fű. Kedvező viszonyok között néha még háromszor is kaszálható. Az öntözésre hálás és így öntözésre berendezendő szikes rétjeinken nagy szerepe van. Magvát legjobb a sok helyen (útszéli vizes árkok mentén is) sűrűn és tiszta állományban vadon fejlődő ecsetpázsitból gyűjteni. A tarackos vagy fehér tippan (V. 92.) az enyhébben szikes Duna—Tisza-közi és nyírségi homokos, nyirkos rétek jellegzetes, értékes pázsitja. Évelő, tarackos fű. Júniustól virágzik. Ahol a szódatartalom 0'1%-nál kisebb, a pH pedig 8'9-nél kevesebb, ez a fű szokott a sziki mézpázsit helyére lépni. Gyakran társul az összenyomottszárú szittyóval és a ritkás sással, melyek kitűnő szénája értékét rontják. Hibája, hogy mint aljfűnek szénatermése aránylag kevés és lassúfejlődésű. Az öntözésre hálás, de ahol ennek lehetősége adva van, érdemesebb a bővebbtermésű réti csenkesszel, csomós ebirrel stb. behelyettesíteni. Az angol per je (V. 84.) bokrosnövésű, nálunk évelő és fagyálló fű. Televényes, agyagos és löszvályogtalajt kedvel, bár a jó homokon is megy. Az öntözést csak mértékkel bírja. A mérsékelt szikesek füvesítésénél nélkülözhetetlen, úgy a kaszálók, mint legelők létesítésénél, hol a taposást, rágást jól bírja. A keskenylevelű réti perjével és csillagpázsittal együtt az I. osztályú sziket jelzi, például az itató-, delelőhelyek már inkább ,,káli"-talaján és utak mentén. Tiszta állományban csak ott fordul elő Rapaics megállapítása szerint,

2 ahol 40 centiméterig nincs szóda. Veresnadrágcsenkesszel keverten 0'043—0"085% szódatartalmú, 8'75—9-23 pH-jú helyeken is található. A taracktól való megkülönböztetésére jegyezzük meg, hogy az angol perje füzérkéi éleikkel, a taracké pedig lapjaikkal simulnak a virágzati tengelyhez. Tokiásza szálkátlan, míg a vele rokon és hasonló olasz perjéé szálkás. A karcsú fésűperje (V. 90.) évelő, szárazságot jól bíró szálfüve a kötöttebb, kevésbbé szikes füves területeknek. Levelei szürkék, göngyölt szélűek és kissé borzasak. Májustól, de inkább későbben virít. Kultúrába még nem vonták. A szőrös tőtippan (V. 89.) nagyon jól bírja a hőséget, szárazságot. Mint parlagnövény, a kikopaszodott szikeseken telepszik meg. A szántók szikfoltjain is gyakori. Megleljük a kötött vaksziken is, mert sekély gyökérzetével, a vékony kilúgozott rétegből is képes rövid életét leélni. Értéktelen, egyéves gyomfű. Nyárvégén virágzik. 1 Kaszáló- és legelőjavítás. 1912. 2 Das englische Raygras auf den Szikböden des ungarischen Tieflandes. Magyar Bot. Lapok. 1926.