Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - I. Fáy Andor: A magyar szikesek növényzete

454 A homokos meszes-szódás, nedves réteken gyakori előfordulású, a bársonyvirágnak is nevezett, heverőszárú egyvirágú bársonykerep (III. 62. kép). Hüvelye négy keskenyen szárnyaltélű, 3—7 centiméter hosszú. A világossárgaszirmú virág 2—3 centiméter hosszú és a hosszú kocsánokon, mint neve is mondja, nem fejecskébe tömörülve, hanem magánosan áll. Évelő. Gyakran szőrösödő. A sziki lucernára (Medicago rigidula, III. 59. kép) ily néven Thaisz Lajos hívta fel a figyelmet, ki ismételten találta a veresnadrággyepekben sziki herék között. Ellenben Jávorka „Magyar flórájában" inkább megmunkált talajról, mint behurcolt déleurópai és előázsiai növényt említi — nem szikes vidékekről. Ez az aránylag kislevelű, szőrös, sárga, 1—3 virágú növény május—júniusban virágzik ; egy-két éves, 25—60 centiméter magas. Thaisz szerint angol perjével vetve mérsékelt sziken jó szénát adó és 1—2 évig kitartó kaszálót lehetne vele létesíteni. Ezért a vele foglalkozás érdemesnek ígérkezik. A sziki lepkeszeg (III. 56. kép) gyakran tövétől ágas, heverőszárú. Világos ibolyaszínű és sötéten erezettszirmú, 5—7 cm hosszú virágokból álló, hosszúnyelű fürtös növény. Szárazabb sovány, sós réteken él. Már jobb, tápdúsabb termőszikeken fordul elő tömegesen a fehér vagy kúszóhere III. 54. kép), komlós lucerna (III. 57. kép), sárkerep (III. 58. kép) és nedves helyeken a réti somkóró (III. 60. kép). A fehérhere a síkságtól a havasi tájig, májustól őszig virít. Kitűnő tápértékű és nem oly puffasztó hatású, mint például a vöröshere. Vetéssel is termesztik. Az öntözésre nagyon hálás, de a talajban különben nem válogatós. A csomókon gyökerező szára heverő. Fehér fejecskéi néha 1—2 cm hosszú kocsánokon felállóak. 3—4 évig kitartó évelő. A komlóslucerna kicsiny, sárga, 15—50 virágból álló fejecskéiről, vesealakú hüvelyéről ismerhető fel. Heverő vagy felemelkedőszárú, 10—60 cm. magas, 1—2 éves vagy évelő, tavasztól őszig viruló növény. Maghullással évente magától felújul. Jó tápértékű. Már évszázadok óta kultúrába is van vonva. A sík és alacsonyabb hegyvidék legelőinek és kaszálóinak növénye, sőt vetésekben is található. A sárkerep-lucerna (III. 58. kép) sárgavirágú lucernafajta, a kékes lilavirágú rendes lucernától (melynek 2—4 csavarodású hüvelye van), sarlóalakú (innen a neve M. „faleata") hüvelye is megkülönbözteti. Szára heverő vagy felegyenesedő. Száraz, köves, meszes homoktalajt kedvel. Ezért találjuk leginkább a Duna—Tiszaközi homokos, meszes, szódás szikek feletti homokterraszokon. Fővirágzása május, június. Vetik is. A gyengébben szikes területeken előfordul még : az értékes, vörös lóhere, a dús sárgavirágú fejecskés, 15—30 cm magas vadhere (III. 55. kép) (a középső levélke nyele sokkal hosszabb az oldalsókénál) és a herehurafű, melyet sűrűn szürkés, bozontos, hosszúkás fejecskéje tesz fetűnővé. Ugyanis a színes pártát a nála hosszabb és hosszúfogas csésze egészen borítja. Ez utóbbi két hereféle kisebb gazdasági értékű. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy a fejezet címében ,,a magyar szikesek" elnevezés alatt csak a szorosan vett, vagyis szántóföldi mívelésre alkalmatlan szikes, nagyobb sótartalmú, vagy sekély termőrétegű füves mezőségeket, legelőket és azok vadontermő növényeit értettem. Ott, ahol a szikes már szántóföldként használt vagy használható, úgynevezett termőszikbe (I. oszt. szikes) megy át, kivált a kilúgozott alkálitalajú típus-termő-