Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - I. Fáy Andor: A magyar szikesek növényzete

449 A magyar pálka (Acorellus pannonicus (Jacqu) Palla ; I. 10. kép) egyéves, sűrűn gyepes növény, kissé görbült, ülő, sötétbarna füzérkékkel és 2—3 mm széles levelekkel. Júliustól szeptemberig szikes, iszapos helyeken virít. A zsióka vagy csatak (Bolboschoenus maritimus L. Palla ; I. 11. kép) a szikes tócsák, vízpartok, állandóan vízzel borított laposok évelő jellegzetes kozmopolita növénye. Kivált ottan, ahol a lapos a szélén mézpázsitba megy át és ahol csak 25—30 cm-re nő meg, sziket jelez. Szára többlevelű, háromszögletű, gyöktörzse tarackos, a csomókon megvastagodó. Virága 2—3 bibéjű. Pelyváinak csúcsa erősen kicsípett, közbül szálkás. Június—augusztusban virágzik. U. n. savanyúszénát és kosárfonóanyagot ad. Herke 9-8 p. H. mellett 0-16% szódát és 0'28% összes sót tartalmazó helyen is megtalálta. Nyirkos réteken jelzi a szikességet az egyetlen sziktűrő iris fajta, a lila alapszínű sokszor tarka korcsnőszirom (Iris spuria L. ; I. 12. kép), melyet a 2—3 virágú, nyúlánk szárnál rövidebb, 5—10 mm széles leveleiről és csőrbe keskenyedő csúcsa tokterméséről lehet más irisféléktől megkülönböztetni. A tengeri lórom (Rumex maritimus L. ; I. 13. kép) virágörvei egész vastag, összefolyó, vörhenyessárga füzérekbe szorulnak össze. Dúsan ágas virágaival júliustól szeptemberig jelentkezik vizes helyeken, ugyanúgy mint a keskenylevelü lórom (Rumex stenophyllus Ledeb.; I. 14. kép), melyet szálas vagy keskeny lándzsás, hegyes, fodrosélű levelei jellemeznek. Levelei közül az alsók hosszúsága az 1—2 dm-t is eléri. A sziki libatop (Chenopodium crassifolium Hörnern. I. 15. kép) heverőszárú, épszélű, húsos, háromszögű vagy romboslevelű, később egészen pirosló növény. Júliustól szeptemberig virágzik. A parti laboda (Atriplex litoralis L., I. 1G. kép) gyakran terpedt és vöröslő szárú, sokszor vékony levéltelen vagy szálas leveles, egyéves növény. Július— szeptemberben virágzik. Parlagon maradt szántókon, árokoldalakon gyakori. Ugyanúgy mint adárdás laboda (Atriplex hastata, I. 17.), amely nevét levelei alakjáról nyerte. A levelek zöldek. Alul alig szürkébbek, néha vörösszegélyűek, igen változó, de rendesen háromszögű alakkal. -— Egyéves. A bárányparéj (szikőr) (Camphorosma ovata W. etK, I. 18.). Egyéves, heverő, szétterülő, később piros, vékony, hengeresszárú, eleinte szürke, szőrösödő növény. Viráglepellevelei 3—4 mm hosszúak, éréskor csontfehér porcosak, csak a csúcsuk zöld pillásszőrű. A virágok a murváskodó levelek hónaljában 1—5-ével csoportosulnak. A magyar Alföldön a szikfokon, a kivirágzó poros sziken és a szikpadka lejtőjén rendesen csak ez a legjellegzetesebb sziki növényünk található. A tiszántúli száraz kötött sziken törpe, csenevész növésű, a Duna—Tisza-közi nedves sós talajokon pedig oly dúsan fejlődik, hogy a sutalappal (I. 20. kép) téveszthető össze. Jól érzi magát még oly helyeken is, ahol a talaj lúgossága 10 pH, az összes sótartalom (0-45-től) 1-51%—1'67%-ig, a szódatartalom pedig (0'064-től) 0'645%-ig emelkedik (Rapaics

1). A szikőr növénytársulás a szikesedés okozta talajrombolás végállomásán foglal helyet. Sajnos, ezt a IV. osztályú szikeseken nagy területeket borító növényt még az igénytelen juh sem legeli. Július—szeptemberben virít. 1 Botanical Report. The indicating native vegetation of the „Szik" Soils in Hungary. Vízügyi Közlemények 29