Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - I. Fáy Andor: A magyar szikesek növényzete
448 jellegzetes alakjai (forma rutila és f. salina) a magyar sziklegelők legfontosabb növényévé avatják. 10—30 cm magas, bokros évelőfű, május—júniusban virágzik. Tőleveleinek lemezei idős állapotukban is oldalról összenyomottak. A szárlevelek nyelvecskéje füles, levéllemeze összegöngyölődött, fonalas, a legfelső levél lemeze pedig rendesen rövidebb a hüvelye felénél. Az összes tőlevélhüvelyek épen maradnak, sűrűn felálló gyepet alkotnak, rendesen fénylő világosvereses színűek (ezért hívják ,,veresnadrág"-nak). A levélhüvely és lemez zöld vagy szürkészöld, de nem deres. A sziki változatok közül a f. rutila szára alacsony, vöröses, a f. salina ugyancsak alacsony, igen érdes levelű, rövid, tömött, tojásdad bugájú. A füzérkék kb. 6 mm, a tokiász szálkái 1— Г5 mm hosszúak. A veresnadrág kurta gyeptövei elég jól záródnak. Kissé kemény, de tavasszal és ősszel tápláló legelőt ad, kivált ha a sziki herék kellő számban vannak közötte képviselve. A veresnadrágcsenkesz-legelő javítása főleg a sziki herék felülvetésével történik, mert a rendszeres öntözést nem igen tűri és annak hatása alatt ecsetpázsitos rétté alakul át. A veresnadrágcsenkeszes szikes legelő jóságát a sziki herék előfordulásán kívül abból lehet megítélni, hogy milyen egyéb növényekkel van társulva. A II. oszt. kötött szikeseken 1 (összes só 0-03—0"27%, ritkábban 0'6%, szóda 0'05%-ig, kilúgozott réteg 70 cm) főtársnövényei a cickafarkfélék, a III. oszt. szikeseken (összes só 0'2— Г20%, szóda 0-05—0'2%, kilúgozott réteg 50 cm) a sziki üröm, míg а IV. oszt. sziken (összes só 0'4—1"5%, szóda 0"06—0'6%, kilúgozott réteg 30—40 cm) lassan a tiszta szikőrvegetációba megy át. Homokos sziken a veresnadrágcsenkesz megjelenése jó talajt, szikes agyagon ellenben olyan talajt jelez, mely mezőgazdasági művelésre csak intenzív munkával és meszezéssel, digózással avagy más javítással alkalmas. Erdősítésnél pedig Magyar Pál szerint veresnadrágcsenkesz-legelőn csak a szárazságtűrő fafajták telepítésével tehető kísérlet. A tőrpázsit (Pholiurus pannonicus (Host.) Trin. ; I. 7. kép). Egyéves, május— júniusban virágzó, merev egyenes füzérű, jellemző alakú fűve a gyér növényállományú felkopaszodott sziki laposoknak. Szántóföldek nedves szikes foltjain, ritkás vetésekben is gyakran találjuk. A sziki cigánybúza vagy ürgefark (Hordeum Gussoneanum Pari. ; I. 8. kép) legfeljebb 5-—6 cm hosszú füzérű, egyéves, gyakran szőröslevelű gyomfüve a szikes parlaghelyeknek. Pelyvája a szálkával együtt legfeljebb 3 cm hosszú. Magja csak a gyéren benőtt, kitaposott legelőfoltokon, parlagon heverő szikes szántókon telepedik meg és itt azután sokszor sűrű, tiszta állományt képez. A nem szikes parlagokon gyakori és hasonló külsejű rokonának, a közönséges egérárpának a füzére, kalásza kb. mégegyszer olyan hosszú. A sziki hutsza (Triglochin maritimum L. ; I. 9. kép) évelő mocsári növény. Hattagú, zöldes virágai végálló fürtet képeznek. A virág lepellevelei könnyen lehullanak, a 3 belső lepellevél kisebb. Levelei 1—4 mm szélesek. Májustól augusztusig virágzik. A szittyó-jélék családjából a hengerszárú Gerard szittyó (Juncus Gerardi Lois. II. 23.) jellemző a szikes, nedves helyekre. Júniustól szeptemberig virágzik. Évelőnövény. A lepellevelek kb. a tokkal egyenlő hosszúak, szélük sötét gesztenyeszínű. 1 Soó Rezső : A Hortobágy növénytakarója. 1933.
