Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IV. Rohringer Sándor: Talajvízszíntanulmányok a Duna-Tisza-közén

39 kezelni, hogy a talaj telve legyen vízzel. Ámde ez a dolog természeténél fogva már így is van, mert a csatornák csak a fölös, a talajban el nem férő és a felszínen összegyűlő vizeket vezetik le, ez pedig már nem raktározható el a talajban a nyári nagy melegek idejére. Az 1935. évi talajvízgörbe szeptember hónapban oly mélyre szállt, amilyet öt előző év megfigyelése sem mutat ; ez már kizárólag a hosszantartó melegnek és csapadékhiánynak a következménye volt. Ellenben október—november hónapban hirtelen emelkedés tapasztalható és ha a decemberi csapadékok a kora tavaszi hónapokban folytatólagosan jelentékeny nagyságot érnek el az 1936. esztendő prognózisa biztató lehet. Jelenleg tehát minden a tavaszi csapadékok nagyságától függ. Végül megjegyezzük, hogy a Duna—Tisza-közén a talajvíz a megfigyelt hat esztendőben egyetlen egyszer, 1935 szeptemberében, szállt le a talaj szintje alá 2'0 méter mélységre, a többi években a talajvízszín legfeljebb Г5 m mélyen állott s ez a normális középkötöttségű talajoknál egyáltalában nem mondható katasztrofálisnak. Az egészen laza homoktalajok megérzik az Г5 méterre való leszállítást is. A sziki növényzet is nagyon megérzi, mert ennek gyökérzete nagyon sekély, de a normális agyagos és általában kolloidos részeket tartalmazó talajok az J '5 m maximális talajvízszín mélységet egészen jól kibírják. Lecsapoló csatornák hatása a talajvíz állására. A III. tábla jobb alsó rajza a fülöpszállási Székek-pusztán lévő 13. számú megfigyelőkút vízállását mutatja, összehasonlítva a Dunavölgyi Lecsapoló Társulat főcsatornájának vízállásával. A vastagon kihúzott vonal a talajvízállást jelzi, a vékonyabb vonal a csatornáét. Általában azt látjuk, hogy a csatorna vízállása a tavaszi hónapokban magasabb a talajvízállásnál, amely körülmény az őszi és kora tavaszi csapadékoknak tulajdonítható, amelyek a felszínről lefutva a csatornát megtöltik. A nyári hónapokban a talajvíz magasabb, mint a csatorna vízszíne. Nem mondhatni tehát, hogy a csatorna kiszárítja a környező területeket, mert októbertől április, sőt májusig terjedőleg a csatorna magasabb vizet vezetvén a talajvíznél, az arra vall, hogy külvizeket hoz és a talajba beszivárgott nedvességet még szaporítja is. Május hónaptól kezdve a csatorna idegenből hozott külvizei leapadnak és akkor a talajvízből kaphat táplálékot, mert májustól októberig terjedőleg a talajvízszín áll magasabban, mint a csatorna vízszíne. Kivételes helyet foglal el az 1935. év, amikor az előző novembertől az 1935. évi március hó végéig a csatorna vize tetemesen magasabb volt a talajvíznél ; április és május hónapokban a talajvíz állott magasabban, mint a csatorna vize, de május hó végétől kezdve a talajvíz oly erősen süllyedt, hogy a csatorna vize 20—40 centiméterrel magasabb volt, mint a talajvíz, vagyis a csatornának felsőbb vidéken, forrásokból és talajkülvizekből származott vize még táplálta az alsóbb vidékek talajvízállását, nemhogy azokat károsan csökkentette volna. Szó sem lehet tehát a csatorna szárító hatásáról, mert a nagy meleg, az erős párolgás és a csapadék hiánya miatt beállott talaj vízsüllyedést a csatorna nem volt képes megállítani, holott magasabb vize volt, mint a talajnak. Ezzel az a felfogás is megingatható, hogy a csatornák vizének mesterséges megduzzasztásavál a talajvizet jelentékenyen lehetne befolyásolni. Ez különösen