Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IV. Rohringer Sándor: Talajvízszíntanulmányok a Duna-Tisza-közén

40 laza talajoknál alig lehetséges. A vízre is áll a mechanikai törvény, hogy útjában a legkisebb ellenállást keresi és ha az altalaj áteresztő, akkor sokkal kisebb ellenállást talál a leszivárgó víz a gravitáció irányában, tehát vertikálisan lefelé, mintha a csatornából oldalt mozogna, amikor csekélyebb esés — vagy mondhatjuk —kisebb nyomás mellett nagyobb súrlódási akadályt kell legyőznie. Áteresztő talajba ásott csatornák táplálják a talajvizet, ha bennük a vízállás magasabb a talajvíznél, de ha a talajvízszín csapadék hiányában süllyed, ennek meggátlására a lecsapoló csatornának kevés hatása van. Ha az 1. ábrán feltüntetett áteresztő talajba ásott 1 és 2 csatorna hatását szemléljük, a talajvíz az a-b-c görbe irányában fog elhelyezkedni. Ennek a görbének két erősen lehajló ága van az 1 és 2 csatornák közelében, a csatornától távolabb azonban a görbe már lapos lesz és csapadék hiányában a süllyedés fokozatosan az I., II., III. talaj víz állást hozza létre és minél mélyebbre süllyed a talajvíz, annál csekélyebb a hatása a lecsapoló árkoknak. A talajvíz a gravitációnak megfelelően a nyilak irányában fog lefelé süllyedni. A fizika törvényével ellenkezik, hogy a 6-vel jelölt vízrészek az 1 vagy 2 árok fölé igyekezzenek, mert ebben az irányban 1. ábra. nagyobb az ellenállás, mint vertikális irányban. Megtörténhetik az is, hogy a talajvíz a IV. helyzetbe süllyed, amikor táplálékot kap a csatorna vizéből — ha van benne — de ez a táplálás nem fogja megakadályozni az áteresztő talajban a talajvíz további süllyedését, ha nincs legalább az árok fenekével egymagasságú vizet át nem eresztő (agyag) réteg. Ha a talaj pórusokat olyan terjedelműeknek tételezzük fel, hogy azok 1 m

3 talajban csak 25%-ot tesznek ki, akkor az ilyen talaj minden m

3-e 250 liter vizet képes magában elraktározni. Ez 1 km

2 területen 250 millió liternek, vagyis 250,000 köbméternek felel meg, tehát ha a talajvízszín pótlásáról akarnánk gondoskodni, akkor, ha a talajvízszínt csak félméterrel is akarnánk emelni, 1 km

2 területen 125,000 m

3 vízre van szükség. Mivel például a dunavölgyi főcsatorna hossza 100 kmnél is nagyobb, 12-5 millió m

3 víz kell ahhoz, hogy félméter süllyedést pótolhassunk. Ez azt jelentené, hogy ha akkor, mikor a dunavölgyi főlecsapoló csatorna nagy szárazságban mintegy 100 liter vizet vezet másodpercenként, ezt az egész vizet 24 óra alatt elszivárogtatnánk, a csatornából 8640 m

3-t tudnánk pótolni, vagyis az egész csatorna vizét hónapokon át elszivárogtatva csupán 1 km széles sávon tudnók a talajvízszínt fenntartani. A többi területen a víz szabadon süllyedhetne le, vagy pedig — ami még valószínűbb — még az egy kilométer széles sávon sem maradna meg a talajvíz szintje, mert a távolabbi részekre való átszivárgás folytán még ezen a keskeny sávon is alacsonyabb lenne. Mindez odamutat, hogy a tartós őszi és tavaszi csapadékokat, melyek az egész területen oszlanak el, egyes lecsapoló árkokkal vagy azok vizének megduzzasztásával pótolni nem lehet. A Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat területén a talajvíznek jelentékeny esése is van Kalocsa felé s minden