Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - V. Boros Tibor: Az öntözés szükségességének meteorológiai indokai hazánkban

414 öntözéssel, a vízveszteséget beszámítva pedig 0-25—0-28 litermásodperces öntözéssellehetne pótolni. A táblázatban látható legnagyobb érték, 462-5 m

3 holdankint, 0-36 litermásodperc intenzitású öntözéssel volna kiegyenlíthető. Ennél jelentékenyen nagyobb hiány már nem igen léphet fel, mert azon a vidéken abban a hónapban jóformán egyáltalán nem volt csapadék és a legelők legnagyobb vízigényét vettük számításba. Ez az érték jelölné tehát körülbelül azt a felső határt, amellyel még számolnunk kell, egyúttal a létesítendő öntözőművek teljesítőképességének felső határát is. E szerint tehát a legnagyobb szárazság idején sem kell több öntözővizet juttatnunk egy hónap alatt egy kat. holdra, mint 600—800 m

3-t, vagyis 0-25—0-30 litermásodperces öntözés a legaszályosabb évben is kielégítő eredményt ad. Az öntözési időszakot 4 hónapra számítva ez holdankint körülbelül 2400—3200 m

3 vizet jelentene, ha az egész nyári félévben nagy a szárazság. A valóságban még az igen száraz években is ennél kevesebb vízmennyiségre lesz szükség. így például 1923-ban (amint a XXV. táblázat utolsó oszlopában és a 9. ábra grafikonjában láthatjuk), a gabonaneműeknek a négy hónapos öntözési időszak alatt összesen csak 400—-700 m

3 vízre, illetőleg az öntözési veszteséget is tekintetbe véve 800— 1400 m

3 vízre volt szükségük. A kapásoknak a 6 hónapos gazdasági évben 1000— 1600 m

3 víz hiányzott, csupán a legelők fejlődésének biztosítására lett volna szükség a Dunántúl 2000 m

3, az ország többi részén 3000 m

3 öntözővízre. Országos átlagban egy hold gazdaságilag művelt területre 624 m

3 vízhiány jutott 1923-ban, ezt pedig öntözés útján 1000—1200 m

3 vízzel kellőképen pótolni lehetett volna. Ezek az adatok fogalmat nyújtanak arról, hogy még a legkedvezőtlenebb esztendőkben, a legmostohább körülmények között sem állana az öntözés megoldhatatlan feladatok előtt, mert egy kellő gondossággal kidolgozott öntözési rendszer meg tudja adni ezeket a vízmennyiségeket, ha nem is az egész ország területén, de mindenesetre annak igen jelentékeny és éppen legjobban rászoruló részén. VII. Összefoglalás. Végigtekintve a mondottakon, főbb megállapításainkat a következőkben összegezhetjük : 1. Átlagos csapadékú években az egész ország területén mintegy másfél" milliárd m

3 vízmennyiség hiányzik a növényzet kedvező fejlődéséhez (III. tábl.)A hiány különösen nagy a gabonaféléknél májusban, a kapásoknál és legelőknél júliusban és augusztusban (IV. táblázat). 2. Az ilyen átlagos év azonban ritkaság (VI. táblázat), az évek nagyobb részében a csapadék átlagon aluli (VII. táblázat). 3. Az Alföld helyzete kedvezőtlenebb, mint a Dunántúlé, mert : a) átlagos évben az egy kat. holdra jutó csapadékhiány lényegesen nagyobb az Alföldön, mint a Dunántúl (IV. táblázat, 8. és 9. ábra), b) az Alföldön az évek nagyobb százaléka száraz, mint a Dunántúl (VII., XIX., XX. táblázatok, 2. ábra), c) a nagy csapadékhiányok gyakorisága nagyobb az Alföldön, mint a Dunántúl (XXI., XXII. táblázat, 3. ábra),