Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
3. szám - V. Boros Tibor: Az öntözés szükségességének meteorológiai indokai hazánkban
392 hogy a száraz hónapok gyakorisága nagyobb, mint az átlagos és nedves hónapoké. Ettől a szabálytól csak néhány esetben mutatkozik eltérés, februárban néhány állomáson, márciusban az állomásoknak mintegy harmadrészén, áprilisban 1—2 északkeleti állomáson, májusban a Dunántúl déli és nyugati szélén egyes helyeken, júniusban ismét 1—2 északkeleti állomáson, júliusban sehol, augusztusban a Dunántúl délkeleti szögletében egy állomáson, szeptemberben pedig Keszthelyen. Ezektől a joggal kivételesnek nevezhető esetektől eltekintve tehát általános érvényű szabály az, hogy a száraz hónapok gyakorisága meghaladja az 50%-ot. Az országrészenkinti összeállításból ezek a szórványos esetek eltűnnek és az egész vonalon végig látjuk az atlagon aluli csapadékok többségét. A Tiszántúl márciusban csak 49-9%- ot tesznek ki ezek a száraz hónapok, de még úgy is többségben vannak az átlagon felüli hónapokkal szemben, mert nedves márciust az éveknek csak 49-0%-a hozott. Az országrészek között párhuzamot vonva érdekes dolgot látunk. Február, március és április hónapokban a Dunántúl kedvezőtlenebb a helyzet, mint az Alföldön, de ettől kezdve, tehát az öntözés szempontjából tulajdonképen számbajövő időszakban, a mezőgazdasági nyári félév minden egyes hónapjában az átlagon aluli hónapok gyakorisága nagyobb az Alföldön, mint a Dunántúl. Eddig azt láttuk, hogy az átlagos csapadékot hozó hónapokban is a Dunántúl csapadékmennyiségé sokkal kielégítőbb a növényzet számára, mint az Alföldé, a Dunántúl tehát átlagos években kevesebb vízmennyiség pótlására van szükség. Most pedig azt látjuk, hogy még ezeknek az átlagos (és átlagon felüli) éveknek száma is kisebb az Alföldön, mint a Dunántúl. Ez ismét olyan tényező, amely még fokozottabb mértékben emeli ki az Alföld hátrányos helyzetét. Az Alföld viszonyai nemcsak azért kedvezőtlenebbek, mert ott átlagos években kevesebb eső esik, mint a Dunántúl, hanem azért is, mert az Alföldön gyakrabban lépnek fel átlagon aluli évek. Egy kivétel mutatkozik csak ; már eddig is több szempontból láttuk, hogy a Tiszántúl júniusban nem rosszabb, mint a Dunántúl ; ez a körülmény ebben a vonatkozásban is kifejeződik. Országos átlagban a száraz hónapok gyakorisága elég jól érzékelhető évi menetet mutat : minimumát márciusban éri el, ettől kezdve (a májusi kisebb visszaesést nem számítva) fokozatosan emelkedik szeptemberig. Országos átlagban az áprilistól júniusig terjedő negyedévben az évek 66-0%-a, a július—szeptemberi negyedévben az évek 58%-a, az egész nyári félévben pedig az évek 57%-a hoz átlagosnál kevesebb csapadékot, ennyi tehát a száraz évek százalékos száma. Az átlagon felüli csapadékosságu évek számának menete természetesen közelítőleg tükörképe ennek az évi menetnek : VIII. TÁBLÁZAT. Az átlagosnál nagyobb csapadékú hónapok gyakorisága. Az évek hány %-ában hoz az átlagosnál több csapadékot jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. Országos átlag .... 41-2 42-5 47-5 42-1 44-4 42-2 41-5 40-9 41-0 44-0 42-0 42-7 Hazánk éghajlatának tehát általános sajátsága, hogy a nyári hónapok csapadéka gyakrabban marad az átlag alatt, mint a tavaszi vagy őszi hónapoké. Ez a
