Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
3. szám - III. Trummer Árpád-dr. Lászlóffy Woldemár: A tervszerű vízgazdálkodás Magyarországon
329 szeresen folyik a vízhozamok mérése, úgyhogy a folyók vízszállítása általában mindenütt ismeretes. 1920 óta nagy súlyt helyeznek a talaj vízkészletének tanulmányozására, erre a célra ma 271 külön erre a célra létesített csőkút szolgál. A Vízrajzi Intézet munkakörébe tartozik a nagyobb folyóvizek medrének térképezése, illetve időnkénti újrafelvétele (helyszínrajz, hosszszelvény és keresztszelvények). Térképekben az Állami Térképészeti Intézet 1 : 750.000, 1 : 200.000, 1 : 75,000, 1 : 25,000 méretarányú lapjai állanak rendelkezésre, a kataszteri térképek 1 : 2880, illetőleg 1930 óta 1 : 2000 méretarányban készülnek. Az ország újrafelvétele, illetőleg a régebbi térképlapok helyesbítése állandóan folyamatban van. Az Állami Földtani Intézet 1891-től elkészítette az ország általános talajtani térképét, 1930 óta pedig a részletes (1 : 25,000 méretarányú) talajtani felvételen dolgozik. A vízgazdasági kérdések ébrentartására és az állami és társulati vízimérnökök állandó továbbképzésére szolgál az állami kiadásban megjelenő Vízügyi Közlemények című fotyóirat, mely a bel- és külföld vízgazdasági problémáit állandóan napirenden tartja és a külföldi kapcsolatok élénkítése céljából angol, francia, német és olasz kivonattal jelenik meg. Építkezési tervek előzetes kipróbálására a M. Kir. József Nádor Műegyetem vízépítési laboratóriuma áll rendelkezésre. A vízgazdálkodás alaki szabályait a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-c. rendezte, mely nemcsak a vizek használatának jogi kérdéseit szabályozza, hanem a vizek rendezésével vagy hasznosításával foglalkozó vízitársulatok működését is. A vízjogi törvény kétféle vizet különböztet meg : 1 .a szabad vizeket és 2. a hatóság rendelkezése alatt állókat. Az első kategória erősen korlátozott, mert a földtulajdonos csak a saját területén eredő vizeket használhatja szabadon, de ezeket is csak addig, amíg a víz birtokának határát el nem hagyja. Azonban még ebben az esetben is figyelembe kell vennie az idegen birtokosoknak már megszerzett jogait. Minden egyéb víz felett a hatóság rendelkezik. Ebből következik, hogy a vízre még a parti birtokos is csak használati jogot szerezhet, noha a törvény szerint a meder a parti birtoknak elválaszthatatlan tartozéka. A vízhasználatok engedélyezésénél a törvény szerint a közgazdasági tekintetben íöntosabb érdek az irányadó. A különböző érdekek összeegyeztetését szolgálja, hogy a nem folytonos üzemű ipari vízhasználatok vize a vasárnapi ipari munkaszünet alatt kártalanítás nélkül használható öntözésre. A hatóság által adott vízhasználati engedélyek legnagyobb időtartama 50 év, de a 100 lóerőt meghaladó vízierőtelepeknél az időtartam felső határa 90 év lehet. Az engedélyt első fokon a vármegye alispánja adja meg és az ellenőrzést is ennek szervei gyakorolják. A vármegyei határozatok ellen emelt fellebbezések állami döntés alá kerülnek és a vízjog engedélyezések ügyeiben végső fokon a földmívelésügyi minisztérium dönti el a vitás kérdéseket. Ez a megoldás közgazdasági szempontból előnyös és a vízkészletek tervszerű felhasználását is megkönnyíti, mert az összes vízjogi és vízitársulati kérdések, azonkívül a víziügyek összes műszaki kérdései is egyetlen főhatóság kezébe futnak össze, melynek az egész ország ilyen természetű iig3 reiről kellő áttekintése van. (Egyetlen kivétel van, mert a városok vízellátásának és csatornázásának műszaki
