Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
3. szám - II. Riszdorfer József: A Majnán és Neckaron végzett újabb folyamcsatornázási munkák során alkalmazott gátak
309 ezek a hátrányok már nem találhatók meg. A felhúzás alkalmával a táblára nehezedő s a felhúzást akadályozó vízoszlop súlyának érvényesülését olyképen akadályozzák meg, hogy a felső és alsó tábla vízzáró héjazatát közelítőleg egy síkba helyezik. A szívóhatás kiküszöbölésére a tábla alsó részét olymódon alakították, hogy az a küszöbbel csak kis felületen érintkezzék, s főtartója a fenéktől távol essék. A küszöb alkalmas alakításával is csökkenthető még a szívóhatás. Végeredményben elérhető, hogy a felhúzás alkalmával fellépő erők csökkennek s egyenletesekké válnak. A 2. ábrán b) alatt a kachleti 25 m széles, 1Г8 m magas kettős táblás gát vázlatos keresztmetszete látható. Dr. Becher szerint az alsó tábla felhúzásához szükséges erő a felhúzás pillanatában 274 tonna, a kritikus helyzetben pedig, midőn az alsó tábla éle Г2 m-re emelkedett a küszöb fölé, 280 tonna, vagyis a felhúzóerő a két esetben csaknem egyenlő. A felhajtóerő és a mozgatandó vízoszlop súlya ugyanis a két tábla héjazatának közel egy síkba való helyezése következtében minimális, szívóhatás pedig csupán az alsó tömítő gerenda szélességében lép fel és így szintén elhanyagolható. Kész gátaknál végzett mérések szerint a felhúzóerő ingadozása táblás gátaknál kb. 20%, s a felhúzóerő legnagyobb az alsó tábla mozgásbahozásának pillanatában. Egy másik hátrány — ami a nagyobb szélességű táblák alkalmazását régebben lehetetlenné tette — a tábláknak rezgésre való Jmjlamossága volt. Nagyobb szélességű táblák az átbukó vízsugár hatása alatt erős rezgésbe jönnek s nemcsak a táblák, hanem a felhúzószerkezetek, sőt a pillérek is szenvednek az erős rázkódtatás következtében. Sokáig kutattak a rezgések oka után, s bár teljesen még ezidőszerint sincsenek feltárva ennek a veszedelmes jelenségnek az okai, mindazonáltal a sorozatos modellkísérletek lehetővé tették hatásának alapos csökkentését. A rezgések keletkezése a következő jelenségekre vezethető vissza. A táblának bizonyos nagyságú saját rezgésszáma van, mely arányos a tábla hosszával, tömegével s merevségével. A tábla hosszának növelésével saját rezgésének frekvenciája csökken, amplitúdója növekszik, ugyanakkor a tábla merevsége, mely arányos a tábla magasságának és hosszúságának hányadosával, csökken. A tábla felett átbukó víztömegtől a tábla ütemesen megismétlődő lökéseket kap. Ha ezek a vízlökések rezonanciába kerülnek a tábla saját rezgésszámával, a táblát rezgésbe hozzák, s bekövetkezik a fent ismertetett jelenség, mely nagy táblaszélességeknél a szerkezet időelőtti pusztulására vezet. Ezeknek a káros rezgéseknek a hatását a következőképen lehet csökkenteni: Elsősorban növelni kell a tábla merevségét. Ezenkívül a tábla felső részét, mely az átbukó vízsugárral érintkezik, úgy kell kialakítani, hogy az átbukó vízsugár okozta igénybevételek változása lehetőleg egyenletes legyen. Ez modellkísérletek útján történhetik. Végül lényeges dolog, hogy az átbukó vízsugár alatti tér szellőztetéséről gondoskodjunk. A vízsugár alatt ugyanis légritkított tér keletkezik, amelybe időnként a külső légnyomás következtében a levegő lökésszerűen betör, s a gáttest rezgésbejövetelét elősegíti. A vízsugár alá tehát a pillérekbe helyezett légcsatornákon keresztül levegőt vezetnek. Az újabban elterjedt 6i7fenó'táblás gátaknál, hol az alsó nagytömegű táblára egy kisebb, mintegy 1— Г5 m magas billenő tábla van szerelve, mely szintén könnyen rezgésbe jöhet, a rezgések aránylag egyszerű módon elkerülhetők. A billenőtábla felső részére 1—2 m távolságban ú. n. vízsugártörőket (Strahlenzerstreuer) erősítenek, melyek előmozdítják a levegőnek a vízsugár alá való behatolását (1. 1. sz. kép : 34/6'3 m méretű hengeres gát 11 m magas billenőtáblával).
