Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - I. Rohringer Sándor: A magyar vízutak jövője

298 A Tisza maga és a Körös amennyiben magasabb vízállásnál hajózható, mondhatni önálló életet élnek, mert kedvező vízállás és kedvező árak mellett jelentékenyen nagy gabonaforgalom bonyolódik le a Tiszán a Fekete-tenger s onnan NyugatEurópa felé. A Tiszán szállított áru túlnyomó része gabona és szén. A dr. Várszeghy-fé\e adatok szerint amíg a dunai forgalomnál a víz mentében való szállítások főként hazánk területére irányulnak, a felfelé irányuló szállítás pedig átmenő, addig a Tiszánál a felfelé irányuló szállítás (szén) elégíti ki a hazai szükségletet s a lefelé való szállítás csaknem 60—80%-ban külföldre irányul, részben a Fekete-tenger, részben a Dunán nyugat felé. Ennek a forgalomnak túlnyomó része gabona, melyből jó esztendőben nagyobb, gyengébb terméseknél kisebb a szállítás. A Tisza hajózhatása alacsony vízállás mellett is Szeged és Szolnok közt biztosítva van, a közeli jövő feladata azonban a hajózási útnak legalább Tiszafüredig való biztosítása. A Tiszafüred Sajó-torkolat közti rész mint tápláló terület egyelőre kedve" zőtlen helyzetben van, mert egyrészt a jobbparti nyilt ártér művelése külterjes> a balparton pedig a Hortobágy hajózási forgalom szempontjából meddő területnek mondható, miért is a borsodi nyilt ártérnek betöltésezése, ami most van folyamatban és az elmaradhatatlan belvízrendezés ezen az ősi árterületen is belterjesebb mezőgazdasági művelésre fog vezetni és ha a Tisza árja nem önti el többé az ott levő községek határait, Mezőcsáttól le Tiszafüredig, akkor a sok ezer hold jó talajú területnek terményei bizonyára a víziút felé fognak törekedni. A Hortobágyról egyelőre ezt nem mondhatjuk el. A Hortobágy mögötti keleti területek számára inkább lefelé, a Körösök felé irányuló víziutak látszanak alkalmasabbaknak. Ezekre való tekintettel a hajózás a Tiszán egyelőre Tiszafüredig, a távolabbi jövőben Tokajig fejlesztendő ki, mely végpontja a Sajó-Hernád völgye és a Bodrogköz felől várható forgalomnak. Jellemzésképen említem fel, hogy a csehek Csapnál szándékoznak egy tiszai kikötőt létesíteni, azzal a számítással, hogy a tiszai víziúton összegyűjtött gabonát, cukorrépát vasúton szállítják tovább. Első tekintetre látható, hogy ez a terv meg sem közelíti például a mi Körös-hajózási tervünket, mégis a nagyobb üzleti érzékkel bíró csehek a kevésbbé alkalmas helyzet értékét is hamarább ismerik fel, mint mi. A földmívelésügyi minisztérium vízügyi műszaki főosztályában meg van a biztosíték arra, hogy a tiszai hajóút kifejlesztessék, úgy amint az a szolnok— szegedi szakaszon már jóformón megtörtént, sajnos, azonban a dolgok pénzügyi részével nem lehetünk kibékülve. Az az összeg, amit a vízügyi költségvetés rendelkezésre bocsát az összes folyókra, évi 3,800,000 pengő, oly csekélység, amely mellett belátható éveken belül a tiszai hajóút kifejlesztése nem remélhető. A Tisza-meder teljes rendezésére soha sem volt elegendő pénz s ami volt, azt a legégetőbb védelmi kérdések megoldására kellett fordítani. így történt, hogy a tiszai hajózás lassanként mellékes lett, a gabonaszállítás mint fő kiviteli cikk csaknem teljesen a vasutakra szorítkozott, holott az áruszállításoknál rendesen vagónhiány volt.