Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - XI. Szakirodalom
Gondosan végrehajtott, nagyszámú kísérlete alapján adja a szerző a következő képleteket : So = [ 30—6 \L — M)\ [d, (r l — r) ] 6/ l + 15 (Érvényes M < 1/ 3 esetében.) Közel egyenlő szemnagysága hordalék esetében a mozgás megindulásához szükséges vízmennyiség (egységnyi szélességre vonatkoztatva) : 10-\ (6-62 dg l s+0-675) 4o — ji-2 . 6-5 (10-') dg 1' 8 és ?o = 4/ь/ Az első képlet d = 0,5 тте-nél kisebb, a második 0,5 ós 3,0 mm közötti homokokra érvényes. A fenti képletekbe d mm, у és у í g/cm 3 méretben helyettesítendő be ; S 0-t д\т г-ben, q 0-1 pedig m 3/sec . m-ben nyerjük. Az időegység alatt valamely keresztszelvény egységnyi szélességében mozgatott hordalék mennyiségét (m 3/sec . m) közel egyenlő szemnagyságú homokokra a a = 0,367 . j'/e . (q — q 0) képlet adja, míg keverékekre G = »/,. J (q —Чо), ahol 6,5 . 10e. dg I* q° = — J U Képleteket ad ezenkívül egyenlő szemnagyságú hordalékok megindulását jellemző középsebességeknek, valamint zátonyok tovahaladási sebességének meghatározására. A fenti kísérletek azt mutatták, hogy a vízszálas és turbulens áramlás közötti átmenet R^ = 500 — 1000 nagyságú Reynolds-számoknál következett be, amiért Casey mozgómedrü modellkísérletek esetében az Rp, = 2000 értéket a biztonság szempontjából elégségesnek tartja. А Я mederellenállási tényező meghatározásából, a hullámbarázda és zátonyok képződésének megfigyeléséből még számos, a gyakorlat és modelltechnika számára hasznos következtetést von le a szerző. Egyben azonban hangsúlyozza, hogy kísérleteinek eredményei modellkísérleteknél csak a vizsgálat határain belül (d = 0 — 3 mm ós J = 0-005 — 0-0008) használhatók fel, természetes vízfolyásokra való alkalmazásuk pedig csak szigorú kritikával eszközölhető. A modellkísérletek hordalékmérési eredményeinek mennyiségi átszámítása a valóságra ma még nem lehet pontos, mert hiszen a hordalékmozgásra a nehézségi és súrlódási erők egyaránt hatnak, viszont a modellben a Reynolds és a Froude-féle hasonlósági követelmények egyszerre nem elégíthetők ki. (A modellbeli mederalakulásnak, a zátonyok elhelyezkedésének stb. a valósághoz való hasonlósága viszont többszörösen beigazolódott.) A kísérletek kiegészítése szempontjából fontosak a természetes vízfolyásokon végzendő hordalékmérések, hogy a folyók és a modellek hordalékmozgását kifejező tapasztalati egyenletek összehasonlítása alapján a modelltechnika hasonlósági módszerei kiterjeszthetők legyenek hordalékos modellkísérletekre is. Casey képletei még merevek, azaz szűk határok között érvényesek és amellett a gyakorlat számára nem elég könnyen számíthatók ; mégis nagy érdeme a szerzőnek, hogy a hordalékmozgás ma anynyira fontos kérdéseit ismét előbbre vitte egy lépéssel és az előtte kutatók eredményeinek tárgyilagos bírálatával a követendő út irányait megszabta. Mosonyi Emil. Ehrenberger : Vízcsővezetékek számításának egységesítése. (Zur Frage der Vereinheitlichung der Berechnung von Wasserleitung-srohrsträngen.) Mitteilungen der Versuschsanstalt für Wasserbau im Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, 20. Folge. Wien 1935. 7 old., 13 ábra. A vízvezetéki csövek nyomásveszteségeinek kiszámítására számos képlet áll rendelkezésre. Ezek részben szerkezetükben, részben ugyanazon szerkezet mellett az állandóikban (érdességi tényező, hatvány-kitevők) különböznek egymástól. Ennek következtében a keresett értékek (nyomásveszteség, sebesség, szállított mennyiség, csőátmérő) mindenkor az alkalma_ zott képlet szerint alakulnak. Az osztrák szabványosító bizottságban az alsóausztriai Landes_
