Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - XI. Szakirodalom
hauptmannschaft II/5. ügyosztálya azt javasolta, folytassanak tanulmányokat arra vonatkozólag, miként lehetne a számításokat egységes alapon elvégezni. Szerző idevonatkozó tanulmányait közli. Felhasználta a Pospisil által a bécsi vízvezetéki hálózat 2, közel 2 km-es Mannesmann csővezetékén végzett mérések eredményeit, majd maga végzett kísérleteket új és régi öntöttvas-csöveken, továbbá új, forgatva (centrifugálisan) öntött csöveken. A laboratóriumi kísérleteknél a csövek tényleges belső átmérőjét volumetrikus úton állapította meg. A kísérletek 4 különböző vízmennyiségre (6—13 l/sec), ennek megfelelően v = 0-70— 1-70 m/sec sebességre vonatkoznak, a vezetékek hossza 16 m, átmérője 100—105 mm volt. Az érdességi tényezők kiszámításánál hivatkozik a svéd Lindquist azon megállapítására, hogy bár Kármán és Prandtl elméleti képletei általános érvényűnek látszanak, a gyakorlati élet számára túlságosan bonyolultak, ezért számításai során Lindquist-tel egyetértően az általánosan használatos exponenciális képlet (v = с li a J b) Strickler-féle alakját használja : v = kR*l» j'/a mert legalkalmasabbak a vízvezetéki csövek számításának egységesítésére. Hasonló alakú a berlini műegyetem laboratóriumában elsősorban aszbesztcementcsövekre felállított új képlet (röviden Ludin-képlet) : v = к R 0 6° j 0,5 4 Ehrenberger tehát Strickler képletéïi kívül a -képletre is kiterjesztette vizsgálatait. Kísérletei alapján R, v és J adataiból к értékét mindkét képlet szerint kiszámította. E számítások szerint v = 0-70 •—1-50 m/sec sebesség esetén majdnem törvényszerű összefüggés állapítható meg a Strickler-féle к tényező és v értéke között. Ugyanekkor a Ludinkópletnek megfelelő к értékek jóformán állandók. Éppen ezért tette szerző vizsgálat tárgyává ezt a képletet is. Régebbi megfigyelési eredményeket is feldolgozott és Iben, Darcy, Ostertag, a Maschinenlaboratorium Zürich, Marchetti, továbbá Ehrenberger mérései alapján visszaszámította a Strickler-, illetőleg Ludin-képletnek megfelelő érdességi tényezőket. А к értékeket v függvényeként felrakva Strickler képleténél azt állapította meg, hogy az általa végzett új méréseknél к értéke v értékével együtt növekszik, a régebbi méréseknek megfelelő к értékek pedig meglehetősen állandók. Viszont a Ludin-képlet esetén az új méréseknél а к értéket állandónak találta, a régi méréseknél pedig v növekedésével kissé csökkent а к érték. Különböző csőanyagokra összefoglalva összeállította a „k" tényezőket, megadva a l —m arányt is, hogy az új csövekre érvényes tényezőt a régi csövekre is alkalmazni lehessen. Ezen „m" értékek mindkét képlet egyazon tényezőinél közel állandók. Az érdességi tényező csökkenése a használt aszbesztcement- és Mannesmann-csöveknél az új csövekkel szemben lényegesen kisebb, mint a használt öntöttvas- és szegecselt csöveknél. Rámutat arra, hogy az érdességi tényező meglehetősen ingadozik és ezért gyakorlati célra túlságosan pontos értékeket alig lehet megállapítani. Ennek sokféle oka lehet. Az anyag érdessége csövenként különböző lehet ; a csőhosszak változnak ; a kötések módja, a beépített ellenállások (ívek, tolózárak, vízmérők stb.), a névleges átmérők ingadozásai stb., mind pontatlanságra vezetnek. Továbbá а к érték majdnem minden képletben nemcsak az anyagtól, hanem, ha kevésbbé is, a csőátmérőtől és sebességtől (illetőleg J-tői) függ. A cső kora és a víz minősége is szerepet játszik. A képletekben alkalmazandó tényezők tehát a képletek empirikus természete folytán csak középórtékek és nem abszolút állandók. Végeredményben elsősorban Strickler és Ludin képleteinek alkalmazását javasolja. Vojcsik Lipót.
