Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - XI. Szakirodalom
275 tervszerű gazdálkodás fontossága még nem eléggé közismert. A talajvízszín magassága rendkívül befolyásolja a növénytenyészetet. Gondoskodni kell arról, hogy a mező- és erdőgazdaságiiag művelt területek talaj vízszíne ne süllyedjen, mert ez a növényzet pusztulására és ezzel elsivatagosodásra vezet. Talajvízszínmegfigyelésekkel megállapíthatók a vízművek, hajózócsatornák és bányaművek okozta károk. A víztisztító eljárások tökéletesedésével lehetséges lesz a sűrűn lakott, fejlődő iparvidékeken a jövőben ugyanazt a vizet ugyanarra a célra többször is felhasználni. A völgyzárógátak és kisebb-nagyobb duzzasztók nemcsak az árvizeket csökkentik, hanem emelik a kisvizek szintjét; így a folyók völgyében a talajvízszínt is. A kisebb tárolók, halastavak és egyéb vízmedencék csapadékszegény időkben állandóbb vízhozamot biztosítanak a vízfolyásoknak és megakadályozzák a talaj vízszín süllyedését. Ezáltal a vízszükséglet kielégítése száraz időben is biztosítható. E kereten belül a halastó-gazdálkodás is fejlődni fog. A természetes vízbeszerzésre alkalmas területek, különösen a talaj vízkészletek rendszeres felkutatása és megállapítása a tudomány feladata. A védterületek kijelölése is megfontolandó lesz. Mindezekhez jobb talajművelésnek kell járulnia, mely a talajt minél több víz felvételére és tárolására teszi képessé. így a növényzet száraz időben is elegendő nedvességhez juthat. 3. Belvízrendezés, lecsapolás. A birodalomban mintegy 8 millió ha-nyi terület belvízrendezése nincs még kellőképen megoldva. Ehhez 2—3 millió ha láp- és kopárterület járul, mely vízrendezés nélkül jórészt nem vehető művelés alá. A káros felületi vizek levezetésének előfeltétele a befogadó medrek rendezése. Természetes lefolyás hiányában szivattyútelepekről is gondoskodni kell. 4. Öntözés. A mezőgazdasági termelés további fejlesztése a belvízrendezés mellett az öntözést is szükségessé teszi. Az öntözésre szoruló terület mintegy 11 millió ha-ra tehető. Ebből 5 millió ha szántó. Az eredményes permetező öntözéshez szükséges vízmennyiség általában csak a nagyobb folyók torkolati szakaszán ós nagyobb tavak mellett áll rendelkezésre. Az öntözőművek tehát leginkább a kisebb vízfolyásokra támaszkodhatnak. Az altalajból való vízbeszerzés részben drága, részben veszélyeztetheti az ivóvízellátást, végül a talajvizek gyakran vastartalmúak és nem alkalmasak öntözésre. 5. A felszíni és talajvizek tisztántartása. A vízfolyások szennyezése némely iparvidéken a víz öntisztító erejének túlbecsülése folytán olyan aggályos méreteket öltött, hogy sürgős beavatkozásra van szükség. A hatósági ellenőrzés kiterjesztésére és víztisztántartási társulatok alakítására az eddiginél nagyobb gond fordítandó. A tisztítóeljárásokat javítani kell, a derítéseket pedig szigorúbban kell ellenőrizni. Ez különösen vízszegény vidékeken fontos. Sűrű településeknél a szennyvízkérdés központi kezelése lesz célravezető. A birodalmi vízjogi törvénynek az összes vízkivételek ós szennyvízbevezetések ügyét rendeznie kell. 6. Szennyvizek mezőgazdasági értékesítése. A német birodalom 05 millió lakosából 35 millió élvezi a csatornázás előnyeit, de a szennyvíznek csak 1/ 7-ét értékesíti a mezőgazdaság. Az összes szennyvíz hasznosításával 800,000 ha terméketlen terület lenne művelés alá vehető, vagy pedig a már megművelt területeken a termés megkétszerezhető. Eltekintve a kérdés közegészségügyi, halélettani és természetvédelmi oldalától, az élelmiszertermelésnek a külföldtől való függetlenítése szempontjából is sürgős, hogy azokat a trágyaértékeket, melyek eddig a vízfolyásokat szennyezték be, a termőföldek feljavítására és az elvont táperő pótlására fordítsuk. Ez különösen a városok érdeke, melyek válságok és háború alkalmával legtöbbet szenvednek élelmiszerhiány miatt. Lehetetlen annak az állapotnak tartós fenntartása, hogy a városok és ipartelepek mind nagyobb igényeket támasszanak az ivó- és használati vízzel szemben, anélkül, hogy gondoskodnának a vízelvonást a szennyvizek hasznosításával kiegyenlíteni. A szennyvizek mezőgazdasági felhasználása gyakran sokkal kisebb költséggel valósítható meg, mint a biológiai tisztítóeljárások. 17*
