Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - XI. Szakirodalom

274 A vízgazdálkodás fejlesztése elengedhetetlen feltétele a nagy népességpolitikai feladatok eredményes megoldásának is. Csak úgy teremthető elegendő munkaalkalom és életlehetőség a németség részére, ha minden terület ki lesz használva és a még kevésbbé népes és néptelen területek be lesznek népesítve. Ez azonban csak e területek feljavításával lehetséges, ami állandó munkaalkalmakat teremt. A vízgazdasági rendszabályok a parasztság megerősítését is előmozdítják. Javítják a terméseredményeket, eddig műveletlen területeket művelésre alkalmassá tesznek, árvédelmet nyújtanak, a szárazságot ellensúlyozzák; helyesen alkalmazva a jövedelmet is növelik és az évi terméseredmények nagy ingadozását kiküszöbölik. Végül erősítik a gazda és földje közti elszakíthatatlan köteléket. A felsorolt okokból a nemzeti szocialista állam a rendezett vízgazdálkodásban nemcsak a parasztság, hanem az egész nemzet létének biztosítását látja. A nemzeti szocialista államban a vízhasználatok szabályozása széleskörű állami feladat. A rendelkezésre álló vízkészlet korlátolt, a vele szemben támasztott igények mennyiségileg is, minőségileg is növekednek. A vizeknek minden gazdasági érdeket kell szolgálniok, nem engedhető, hogy azok felett egyesek vagy magánérdekeltségek rendelkezzenek. A liberalisztikus államtól eltérőleg a nemzeti szocialista állam a vízért való küzdelmet nem engedheti át az erők szabad játékának és nem nézheti tétlenül, hogy a gazdaságilag gyengébbek alulmaradjanak. Azt, hogy az egyesek vízhasználata a köz érdekében van-e, a jövőben az állam fogja meghatározni, melynek feladata az érdekellentétek kiegyenlítése is. Vízfolyások magántulajdonban nem lehetnek. Ez nem zárja ki, hogy a meder magántulajdon maradhat. A föld tulajdonosának a folyó- és talajvizet illetően csak annyi jogot szabad meghagyni, amennyit az állam érdeke megenged. A rendelkezésre álló vízmennyiség lehető legjobb kihasználása a cél, ezért sok esetben a különböző vízhasználatok összehangolása szükséges. Kell, hogy a megalkotandó birodalmi vizjogi törvény minden esetben a mező- és erdőgazdaság vízigényeit tartsa szem előtt. Az összes hasznosítható felszíni és földalatti víztároló medencék felhasználásával és a lefolyás szabályozásával biztosítandó, hogy a meglévő és a jövőben előálló vízigénylések kielégíthetők és az árvizek és kisvizek okozta kártételek elkerülhetők legyenek, a mindenkori vízhozam a leghasznosabban értékesíttessék és a mezőgazdaság, ipar, energiatermelés, a városok, a közlekedés, a halászat, a közegészségügy és természetvédelem között részben jelentkező érdekellentétek messzemenően kiegyenlíttessenek. A vízgazdasági feladatok helyes megoldása az ország újjászervezésében elsőrendű fontosságú. IV. A mezőgazdasági vízgazdálkodás főfeladatai. A vízkárok elleni védekezés és a vízhasznosítás egymást kiegészíthetik. Főfeladatok: árvédelem, vízmosások megkötése, megfelelő talajvízszín biztosítása, belvízrendezés és lecsapolások, öntözések, felületi ós talajvizek tisztántartása, szennyvizek mezőgazdasági értékesítése, végül nemzetközi egyenjogúsítás a vízgazdálkodás terén. 1. Árvédelem, partbiztosítás. A belterjes gazdálkodás fejlődésével előálló értékemelkedés a folyóvölgyek árvíz elleni védelmének mind nagyobb jelentőséget ad. 10,000 km

2-re tehető az a terület, amely árvizeknek még ki van téve. Az erdőállomány ritkulása, a természetes víztárolók megszűnése, községek, ipartelepek vízellátása folytán a folyók vízjárása mind szélsőségesebb lesz. Ezért a természetes víztárolók és erdők lehető fenntartása, a forrásvidékeken minél több tároló létesítése, a kopárok fásítása, vízmosások megkötése, lejtős szántókon vízszintes barázdák készítése szükséges. Olyan völgyzárógátak és duzzasztóművek építésénél, amelyek csatornák vízellátására szolgálnak, az árvédelmet is szem előtt kell tartani. Az árvízjelző szolgálat és az árvízelőrejelzés fejlesztendők. Hullámtereken oly füvek termelendők, amelyeknek a vízelborítás nem árt. Ha valamely folyórendszerben elegendő tároló van, nemcsak az árvizek szintje szállítható le, hanem számos, a mezőgazdaság szempontjából egyébként veszendőbe menő árterület is értékesíthető lesz, a partrongálások csökkenthetők és a fenntartási költségek leszállíthatok. 2. A mezőgazdaság szükségleteinek megjelelő talajvízszín biztosítása. A talajvízzel való