Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - XI. Szakirodalom

273 A közlekedés sincsen teljesen a belhajózásra utalva. A víz három használati alakja : életet adó öntözővíz, energiahordó és szállító eszköz. Legfontosabb az első, a legrégibb. Míg a lecsapolásra és öntözésre szoruló gazdaságok elmozdíthatatlanok és rá vannak utalva a legközelebbi vízfolyásra, az ipari és szállítási vállalatok máshol is létesíthetők és tarthatók üzemben. A vízhasználatok összehasonlításánál a gazdaságosság kérdését sem szabad figyelmen kívül hagyni. A vízhasznosításnál ez sokkal fontosabb, mint egyéb vállalkozásoknál. A befektetési költség az elérendő haszonnal gondosan összehasonlítandó. Ujabb csatornák és vízerőtelepek létesítése csak akkor szolgálja a közérdekeket, ha összehasonlítva más közlekedési lehetőségekkel és erőtelepekkel olcsóbbak és egyéb gazdaságilag értékesebb vízhasználatok létesítését nem akadályozzák meg. A hajózócsatornák építésének akkor volt nagy gazdasági jelentősége, amikor még nem voltak vasutak. Ha a birodalmi vasutat az állam ugyanolyan támogatásban részesítené, mint a beihajózást, a vasúti fuvardíj olcsóbb lehetne mint a hajón való szállítás. Egy teljesítőképes hajózócsatorna km-kénti építési költsége 1-5 millió RM., ugyanilyen hosszú kétvágányú vasútvonal 300,000 RM. Ha a belhajózás olcsó tarifáira hivatkoznak, megfeledkeznek arról, hogy az állam a csatornák építési költségeinek kamatjáról és törlesztéséről, sőt sokszor az adminisztrációs, az üzemi és fenntartási költségekről is lemond. Ezzel szemben a vasutak önmagukat tartják fenn. Összehasonlítva a hajózócsatornákba és a mezőgazdasági üzemekbe fektetett tőkék jövedelmezőségét, megállapítható, hogy ez utóbbiak sokkal jövedelmezőbbek. A bővizű folyókban a hajózás létjogosultsága ma is fennáll, de a vízszegény, fagyveszélynek kitett északi és keleti országrészekben nagy állami erőfeszítéssel fenntartott csatornáknál ez kétséges. E fejtegetések nem irányulnak a természetes nagy víziutak kiépítése és fenntartása ellen. Természetes továbbá, hogy a megkezdett hajózócsatornák építését be kell fejezni. Új csatornák azonban csak gondos vizsgálatok után létesíthetők. A csatornák ne a birodalmi vasút rovására bonyolítsák le forgalmukat, mert a birodalmi vasút bevételének csökkentése a német birodalom és gazdaság vesztesége. A nemzeti szocialista államban vasút, gépjármű és víziút tartoznak egymást kölcsönösen kiegészíteni. A munkanélküliség megszüntetése szempontjából a mezőgazdasági talajjavító munkálatoknak a csatornaépítésekkel szemben feltétlenül előnyt kell adni. Ha a vízerőművek nem támasztanak lehetetlen kártérítési igényeket és a viszonyok kedvezőek, sokszor a mezőgazdasági üzemek prosperitása nagyobb a vízerőművekénél. Ha elismerjük, hogy vízerőtelepek a hajózást nem akadályozhatják, akkor világos, hogy a mezőgazdaságot sem szabad károsan befolyásolniok. A vizek szennyezésének megakadályozása ugyancsak fontos a mezőgazdaság szempontjából. A városok, bánya- és ipartelepek derítéssel és egyéb tisztító eljárásokkal szennyvizeiktől mások károsítása nélkül is meg tudnak szabadulni. Végül megfontolandó, hogy a harmadik birodalomban a mezőgazdaságé az a döntő feladat, hogy a már művelt területeken többtermeléssel, az eddig nem használt területek művelhetővétételóvel mindent elkövessen, hogy a német népet élelmezésben, mezőgazdasági nyersanyagokkal és takarmányokkal való ellátásban a külföldtől függetlenné tegye. A tervszerű vízgazdálkodás fontossága minden kétségen felül áll. III. A nemzeti szocializmus állásfoglalása a mezőgazdasági vízgazdálkodást illetőleg. A történelem tanúsága szerint azok a népek, amelyeknek kultúrája vízgazdálkodáson alapult, felvirágoztak, azok, amelyek a vízgazdálkodást elhanyagolták, gazdasági fejlődésükben visszamaradtak. Minél kevésbbé elégítik ki a természetes előfordulások a mindenkori vízszükségletet» annál korábban kell a vízgazdálkodás szabályozásának bekövetkeznie. A vízgazdálkodás és a mezőgazdaság fejlesztése honvédelmi szempontból is fontos. A honvédelem érdekei nemcsak fegyverkezéssel, hanem a nép gazdasági megerősítésével, a külföldtől való gazdasági függetlenség ós az önellátás biztosításával is előmozdíthatók. Vízügyi Közlemények 18