Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - VI. dr. Lászlóffy Woldemár: Franciaország néhány újabb vízerőműve

222 A sarransi gátba és a vele kapcsolatos művekbe 500,000 m

3 betont építettek be, a földmunka (jórészt sziklaeltávolítás) 165,000 m

3-re rúgott, a felhasznált cement kereken 100,000 tonna, a kőbányák összteljesítménye meghaladta az 1 millió tonnát. Az építkezéshez szükséges energiát egy 2 X 280 kVA-es ideiglenes vízerőtelep szolgáltatta. A La Cadène duzzasztó a sarransi gát alatt mintegy 2 km-nyire épült a Truyèren ; 14 m-es fix küszöb fölött 6 m magas önműködő szektorgáttal elzárt 2 db 18 m-es nyílásból és 4 m-es, táblákkal elzárt hordalék-lebocsátó nyílásból áll (3. kép). A Truyèren az 1910. évi első tervek szerint mindössze az itt elvezetendő 15 m

3/sec víz hasznosításáról volt szó ; sem a sarransi, sem az itteni tárolásra nem gondoltak. A vízerőkihasználás technikai fejlődése elsősorban az időszakos tárolás gondolatát vetette fel. A sarransi gát megépítésével az üzemvízmennyiséget meg lehetett négyszerezni. A legújabb fejlődés a távvezetékek korában a vízerőtelepek feladatává teszi a csúcsfogyasztások fedezését. így a La Cadène gát felmagasításával biztosított 600,000 m

3-es napi tárolás és a Bromme-patak völgyében biztosított többlet folytán a brommati erőmű végeredményben már 84 m

3/sec üzemvízre épült ki. A La Cadène gát felett, a jobbparton indul ki a tápcsatorna-alagút, mely a hegység gránitjának minősége szerint 1—3-szoros gunnitburkolattal van bélelve. Bejáratánál durva gereb és zárótábla van. Az 5-7 km-es alagút a Bromme völgyében létesített segédtárolóba torkollik, melynek hasznos térfogata 200,000 m

3. A Bromme-fal 36 m magas íves gát, melyen a folyó 450 m

3/sec-os árvize átbukhatik (4. kép). A gát érdekessége, hogy terveit az Office National des Inventions Bellevue-i laboratóriumában modellkísérlettel ellenőrizték. Ez a laboratórium, amelyet a világháború idején a haditechnikai találmányok gyors és beható kísérleti megvizsgálására szerveztek és amelynek múzeumában kisiklott civilizációnkat a legagyafurtabb támadó- és védőfegyverek pellengérezik ki, ma — többek között — külön osztályán foglalkozik az íves völgyzárógátak modellkísérleteivel. A háború után a francia haditengerészet erre a célra 22 tonna higanyt bocsátott a laboratórium rendelkezésére. Az aránylag újszerű kísérletek lényegét az alábbiakban foglalhatjuk össze. Az 1 : 13-6 méretarányban készült betonmodelleket a víznél 13-6-szer súlyosabb higannyal terhelve, a modellben a valóságban fellépő nyomásokkal azonos nyomásokat kapunk. A valóságos gátmagasságot //-val, a modell magasságát A-val, a víz fajsúlyát -f-val, a higanyét f j-el, a valóságban és a modellen fellépő nyomást P-, illetőleg p-vel jelölve áll, hogy P—fH és p=Ti*= 13 6 т—

=

ТЯ amivel igazoltuk, hogy a valóságban és a modellben ható nyomások egyenlőek. D átmérőjű, félkörív alaprajzú gátat tételezve fel, annak egységnyi magasságú sávján fellépő nyomóerő egyenlő az 1 xE keresztmetszeti terület és a a igénybevétel szorzatával : PD „ л PD ———1. E.o amiből a——— d, Mivel a modellre vonatkozó p =P és mert a geometriai hasonlóság miatt