Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok

188 A munkálatok végrehajtásánál felhasznált anyagok a következők voltak: mind az összes gátfalazatoknál, mind pedig a csatornaburkolatoknál a veszprémmegyei ugodi bányából termelt 1,600 kg fajsúlyú kemény mész terméskövet használtunk, mely Nyúlfalu állomásig, tehát 59 km távolságban vasúton érkezett, onnét pedig helybeli kocsifuvarokkal szállíttatott a beépítés helyére. A köveket a vízmosás oldalában vezető útról a rézsűre erősített deszkacsúzdán eresztették a vízmosás fenekén levő munkahelyre. A nagymennyiségű és meredek löszfalak oldalán ez eléggé nehéz és veszélyes feladatot rótt az építésvezetőségre. A kő ára az útviszonyok és a szállítás magassága szerint változó kocsifuvarral, valamint a vasúti fuvardíjjal együtt m

3-enként 9—10 pengő között váltakozott. Összesen 2266 m

3 kő használtatott fel, melyből a gátaknál 1316 m

3, a hidaknál 307 m

3, összesen tehát 1623 m

3 falazatba, a többi pedig a 3828 m

2 burkolathoz épült be. Ez 335 tíztonnás vagónrakományt tett ki. A burkolt csatorna alsóbb szakaszán a mederrézsűk legfelső rétegének mintegy 0-50 m széles sávján a kőburkolat helyett gyeptéglák helyeztettek be. Az ekként megtakarított kőanyag a tél folyamán az alsóbb burkolatlan mederszakaszban keletkezett partmosások helyreállítására lábazati száraz kőrakatnak használtatott fel. Egy m

3 gátfalazathoz l-l m

3 terméskő, a kőburkolatok m

2-éhez pedig 0-2 m

3 kő felhasználása volt szükséges. A felhasznált kavicsot legelőnyösebben a mintegy 10 km-re fekvő győrszabadhegyi kavicsbányákból lehetett kocsifuvarral a beépítés helyére, illetőleg a vízmosás rézsűjén vezető útra szállítani, ahol a beton keverése történt. Onnét a beton ugyancsak csuzdán eresztetett le a munkagödörbe (4. sz. kép). Ez az eljárás a nedves betonanyag különböző nagyságú és súlyú részeinek útközben a nagy ejtősebesség következtében való esetleges szétrázódása miatt talán kifogásolható, azonban erre a kényszerűség vezetett, mert a teljesen száraz vízmosás fenekén víz nem állt rendelkezésre s a betonkeveréshez szükséges padokat sem lehetett helyszűke következtében elhelyezni. Tekintve azonban, hogy nem kényesebb vasbetonszerkezeteket, hanem csak a kőfalazatba beépítendő kötőanyagot készítettünk, meg kellett alkudni a körülményekkel. A felhasznált kavics mennyisége 1350 m

3 volt. Beszerzési ára és fuvarja pedig az út és fuvarkeresleti viszonyoknak megfelelően 4-90—6-00 pengő között váltakozott. Ebből, mint helyi fuvar, 1-0—1-50 pengő esett a község terhére, 4-00—4-50 pengő pedig a bányabér és helyközi szállítás ára fejében az államsegély terhére. Egy köbméter gátfalazat előállításához átlag 0-6 m

3 kavics volt szükséges. A betonozáshoz lábatlani Rekord portlandcementet használtunk, amely a beépítés helyére szállítva métermázsánként 6-88 pengőbe került. Összesen 2293 métermázsa cement használtatott fel. A betonozáshoz szükséges vizet a környékbeli kutakból lajtos kocsin szállítottuk a keverő padokig. A beépített betont a beépítés helyei szerint változtatva, a következő keverési aránnyal alkalmaztuk: a bukógátak felmenő falazatainál egy rész cementhez hét rész kavicsot használtunk, ami m

3-kint 205 kg cementadagolásnak felel meg. A gátak alaptestében általában 1 : 9 keverési arányt, vagyis m

3-kint 165 kg cementadagolást alkalmaztunk, kivéve a legelőször épült XIII. sz. gátat és a VII. sz. gátat, melyeknél az alapban is 205 kg-os cementadagolású betont építettünk be.