Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - III. Vas Leó: A belhajózási utak jelentősége az ország közlekedési hálózatában

169 járművek alkalmazásának lehetősége. Következményük a kisebb vontatási költség, mely beviszi a forgalomba azokat az árukat, melyeknek ára kisebb elszállításuk költségeinél. A belhajózási utak tulajdonképeni jelentőségét az Európaszerte, sőt egyes földrészek között folyó gazdasági versengés domborítja ki. A nagy nemzetközi fogyasztók piacainak megszerzésére irányuló küzdelem már a világháború előtt is igen éles volt, növekedett azonban az erőssége a jelen század húszas éveinek elején kialakult világgazdasági helyzetben. Az egyes államok gazdasági elzárkózása, a termelési és fogyasztási elkülönülésekből kifejlődött autarchia, az önellátásra való törekvés olyan terjedelművé vált, hogy a szállítási költségek a politikai szempontokon túl szinte döntő jelentőségre tettek szert az önellátásban elő nem állítható áruk szolgáltatására irányuló verseny eldöntésében. Európában a termelés bizonyos, elég nagy terjedelmű viszonylatban adott, közel egyenletes föltételek alapján történik; a termelt áru, illetve a termelő állam határain belül el nem fogyasztott és értékesítésre váró árufölösleg csak akkor lesz versenyképes a külső fogyasztó piacokon, ha gazdaságos vagy még inkább olcsó szállító eszközök állnak rendelkezésére, hogy oda eljuthasson. Nagy teljesítőképességű közlekedési berendezésekre van tehát szüksége. Mert minél nagyobb egy szállítóüzem teljesítőképessége, annál alacsonyabbak lehetnek a szállítás költségei. Már pedig a nagy hajózható vízfolyások és a jó vonalozású (vagyis a főközlekedési mozgalom irányában épített) és megfelelő méretű hajózócsatornák igen alkalmasak arra, hogy a fogyasztópiacra törekvő árunak a legmegfelelőbb és legolcsóbb fuvardíjat és szállítási lehetőséget biztosítsák. Kisebb értékű áru akkor lehet ugyanis a nagyobb távolságra eső fogyasztópiacokon versenyképes, ha a szállítási költségek az áru termelési költségeivel arányban vannak. Amíg a nagyértékű javak a nagyobb szállítási költséget is megbírják, a kisebb értékű árukat csak alacsony fuvardíjak esetén lehet megmozdítani. Az olcsó víziszállítási díjak tehát a már forgalomban levő árukat versenyképesebbé teszik azáltal, hogy mai piacaikon kedvezőbb árak elérését teszik lehetővé, vagy pedig azáltal, hogy növelik a fogyasztópiacok számát, illetve a fogyasztóterületet. A víziutak azonban nemcsak megkönnyítik az áruknak az eddigi piacokon való értékesítését, nemcsak növelik a fogyasztó területet, hanem szaporítják az értékesíthető javakat és így fokozzák a termelés eredményeit. Az olcsó víziszállítás a mezőgazdasági kivitel fejlesztését abban is elősegíti, hogy a más közlekedési eszközökön szedett fuvardíjakkal szemben mutatkozó különbözet kiegyenlítheti a szokásos beviteli vámok egy részét. Nagy támasztékot talál a víziutakban az ipar is, melynek a termelésben a nagytömegű nyersanyag és a tüzelőanyag beszerzésében, az értékesítés során pedig a félig vagy teljesen kész áruk elszállításakor ugyanolyan előnyöket biztosít, mint a mezőgazdaságnak. Az olcsó víziszállításból a mezőgazdaságra, az iparra, illetve mindakettejükből a keresekedelemre háruló haszon a belhajózási utaknak nemcsak a gazdasági értékét, hanem egyben forgalompolitikai fölényét is megszabja és meghatározza a közlekedési politika irányát a közgazdasági érdekek szempontjából legelőnyösebb forgalmi eszközök kiválasztása tekintetében. A belhajózási utak jelentőségét magában az a körülmény, hogy hajózásra alkalmasak, még nem adja meg. Ha azonban a hajózható vizek olyan vidékeket,