Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - III. Vas Leó: A belhajózási utak jelentősége az ország közlekedési hálózatában

168 A tengerekbe ömlenek az egyes vízrendszerek törzsei a nagy hajózható folyamok, amelyek az ősidőkben, még az utak építése előtt a közlekedés lebonyolítására szolgáltak. Az olcsó szállításra irányuló törekvés következtében egyszerű szabályozással tették hajózhatóvá a nagy folyamok mellékfolyóit. Az ilyenértelmű fejlődés további fokán duzzasztóművek és hajózsilipek beépítésével (folyócsatornázás) a mellékfolyók felsőbb, nagyesésű szakaszait és a másodrendű mellékfolyókat is alkalmassá tették a víziszállításra. Végül a különböző vízrendszerekbe tartozó folyamokat, illetve azok víziúthálózatát kötik össze egymással mesterséges víziutakkal (hajózó csatornákkal) s így megvalósul egy ország,, majd több ország, végül egy egész földrész összefüggő víziúthálózata. A közúti és vasúti hálózatok fejlődésének menete is hasonló volt. Előbb a nagy, lakott helyek között létesültek közúti, majd később vasúti fővonalak, azután beléjük kapcsolódtak a másodrendű, utóbb a harmadrendű, helyiérdekű közutak és vasutak. A tenger forgalmát a nagy kikötőkbe gyűjtik a tengeri és a nagy folyami hajók, a folyamokét a kisebb víziutak és vasutak, ezekét pedig a közutak. így alakul ki egyes világrészek, majd az egész földünket átfogó közlekedési hálózat. Látjuk tehát, hogy a közlekedési rendszerek a gazdasági élettel együtt fejlődtek, de a forgalom növekedésével együtt járt a közlekedési eszközök tökéletesedése is. Hasonlóképen igen érc^ekes kapcsolat mutatkozik a mezőgazdasági termelés és a közlekedés fejlődése között. A közlekedési eszközöknek meg kell előzniök ama termelési ágazat kifejlődését, melynek szolgálatára hivatottak, mert az áru értéktelenné válik, ha forgalombahozatalát a közlekedési eszközök elégtelen volta akadályozza. Ezek után megállapítható, hogyha egy államnak különböző természetű forgalmi eszközökből álló közlekedési hálózata olyan, hogy megfelel a szállításra kerülő áruk mennyiségének és értékének, továbbá olyan vonalozású, hogy főerei az árucsere kialakult főirányvonalába esnek, akkor tökéletesen kielégíti a termelés és a kereskedelem igényeit s így megvalósítható a jó közlekedési politika célja: olyan közlekedési rendszer, mely minden termelési ágnak, illetve árucseréjének biztosítja úgy az útvonalak iránya, mint az áruk természetének és rendeltetésének megfelelő forgalmi eszközöket. Ilyen közlekedési hálózatok létesítésére a kultúrállamok nagy része a nemzeti vagyonnak igen jelentékeny részét áldozták, mert meg voltak győződve arról, hogy így fognak vezető szerepet elérhetni a világversenyben s így fejleszthetik legmagasabbra erkölcsi, szellemi, anyagi és szociális életüket. Azokat az előnyöket, melyeket a belhajózási utak egy államnak a fentiekben jellemzett közlekedési hálózatában biztosítanak, a következőkben foglalom össze: Pascal, a nagy francia fizikus világhíres definícióját adta a belhajózási utak jelentőségének, mikor kimondotta, hogy: ,,les fleuves sont les grandes routes, qui marchent elles-mêmes". A természet megadja a belhajózási úton való közlekedésre a hajtóerőt. Ez az előnye a folyóvizeknek ismeretes volt az ősidőkben; ezért volt előbb víziszállítás a folyókon, mint a tengereken. A víziutak eme fizikai adottságában rejlő előnyök: a folyóvíz hajtóereje, a víz kisebb súrlódási ellenállása és kis holtteherrel bíró, nagy befogadóképességű