Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - III. Vas Leó: A belhajózási utak jelentősége az ország közlekedési hálózatában
167 a kereslet igényeinek megfelelő gyorsaság és olcsóság. Az a közlekedési hálózat, amely mindezekkel a tényezőkkel rendelkezik s azonkívül fejleszthető is, olyan szállítást teremt, amely az árucserét a legnagyobb mértékben megkönnyíti. A biztonságot, szabályszerűséget és a kellő gyorsaságot a szállításban mindenkor össze kell kapcsolni a viteldíjak lehető legnagyobb mértékű lecsökkentésével acélból, hogy a forgalom növelése s ennek következményeképen a gazdasági élet fejlődése elérhető legyen. A szállítási költségek csökkentése úgyszólván a mértéke a forgalom tökéletesítésének; azt értve ezalatt, hogy a fuvardíj leszállítása fokozza a versenyképességet a meglevő piacokon, de egyben lehetővé teszi távolabbi piacok megszerzését, vagyis növeli a fogyasztóterületet. Ezt a hatását egyes közgazdák elméletben úgy fejezték ki, hogy az áruk értékesítésének lehetősége négyzetes arányban nő a szállítási költségek csökkenésével. A szállítási költségek csökkentésének a forgalom emelésére gyakorolt hatását a következőképen is igazolhatjuk: Az árucsere alapja az a különbözet, mely a forgalomba kerülő anyag árában a termelés helyén és a fogyasztópiacon mutatkozik. E különbözetnek egyik legjelentékenyebb tényezője a termelőtől a fogyasztóig való szállítás költsége. A szállítási költség csökkentése csökkenti e különbözetet is, aminek következtében az árucsere a termelőnek kedvezőbb értékesítést, a fogyasztónak előnvösebb beszerzést biztosít. Fokozódik a fogyasztópiac fölvevőképessége, amely körülmény viszont növelően hat a termelésre s végeredményben föllendül a gazdasági élet. Az a közlekedési politika tehát, amely a fuvardíjaknak olcsóbb közlekedési eszközök használatában gyökerező leszállítására irányul (nem gondolunk itt az önköltségi vagy az alatti áron való szállításra), a gazdasági élet minden ágazatának : az ipari és mezőgazdasági termelésnek, valamint a kereskedelemnek megszerzi a széleskörű fejlődés lehetőségét. A gazdasági életnek egyik alaptörvénye, hogy egyik tényezője vagy eszköze sem fejlődhetik magában a másik rovására vagy sokkal gyorsabban, mint a többi, anélkül, hogy ez az előretörés ne volna káros hatással a közgazdaságra. Az egyes gazdasági ágazatok fejlődésükben nem haladhatják meg az általános gazdasági színvonalat, mert a közöttük levő kapcsolat olyan szoros, hogy fejlődésük szerves egysége tartósan nem bontható meg káros hatások előidézése nélkül. Ennek megfelelően a közlekedési politika is úgy irányítandó, hogy az egyes közlekedési eszközök a termelés és a kereskedelem által mindenkor kifejthető tevékenység igényeit kielégítsék. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a különböző termelési ágak természetének megfelelő közlekedési eszközökkel gazdaságosan elérhető legalacsonyabb fuvardíjak szolgáltatják a termelés és a kereskedelem támogatását. A gazdasági élet és a közlekedési eszközök között itt vázolt kapcsolatból az következik, hogy egy bizonyos állandó irányban rendszeresen mutatkozó nagytömegű forgalom lebonyolítására nagy teljesítőképességű, de nagy befektetést igénylő közlekedési eszközök a legalkalmasabbak, míg az egy állandó irányban kismennyiségű vagy a több irányba szétszórt nagytömegű szállítmányok kisebb teljesítőképességű, olcsóbban létesíthető közlekedési eszközöket igényelnek. E megállapításnak helyes voltát szembetűnően igazolja a viziúti és vasúti hálózat kialakulása :
