Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - I. Sajó Elemér: Víziközlekedésünk és víziutaink fejlesztése

121 III. TÁBLÁZAT. Magyarország vasutainak áruforgalma 1930—1931. években. Megnevezés 1930. évben 1931. évben Megnevezés szállított áruk súlya tonnákban Poggyászáru Gyorsáru Teheráru 48.000 558.000 32,619.000 606.000 4,924.000 42.000 499.000 27,666.000 539.000 4,115.000 Díjköteles j .. , ,, . , , onkezelesi aru Díjmentes ( Összesen 48.000 558.000 32,619.000 606.000 4,924.000 42.000 499.000 27,666.000 539.000 4,115.000 Díjköteles j .. , ,, . , , onkezelesi aru Díjmentes ( Összesen 38,755.000 32,861.000 Tonnakilométerekben 3.344,912.000 2.867,929.538 a víziutak fejlesztésére, hazánkban is a diszharmonikus közlekedési rendszer módosítására vezetett. Néhány évvel a háború kitörése eló'tt már nagy hangulatváltozás volt észlelhető a víziutak javára. A kormány mérsékelte a harcot a vasút és a hajózás között, sőt éppen a kereskedelmi minisztérium intenzív tevékenységet és propagandát indított meg a Duna— Tisza-csatorna érdekében, amely ügykör akkor a kereskedelmi minisztériumba tartozott. A földmívelésügyi minisztérium pedig kieszközölte, hogy a törvényhozás az 1908. évi XLIX. t.-c.-ben 192 millió aranykoronát bocsásson vízi-beruházások céljaira a kormány rendelkezésére. Ennek a nagy összegnek jelentékeny része természetes folyóink hajózási viszonyainak javítására volt szánva. Ez a törvény elrendelte a nagyobb folyóknak a hajózás érdekében való szabályozását, azután a Sió-, Sajó-, Kőrösök, Bodrog- stb. folyóknak csatornázás útján közel 1000 km hosszban való hajózhatóvá tételét. Azonban e munkálatok közül csak a Bega hajózhatóvá tétele készülhetett el, a Körösön és a soroksári Dunaágon pedig megkezdték a munkát, ellenben a bekövetkezett háború minden egyéb tevékenységnek véget vetett. A földmívelésügyi minisztériumnak már a háború előtti nagy programmja is nyomatékosan megkívánta a Duna—Tisza-csatorna létesítését, mert a duna- és a tiszavölgyi víziutak úgyszólván teljesen izolálva voltak egymástól, a Titel—Újvidéken át való 800 km-es kerülő miatt. A Duna—Tisza-csatornának 80—100 millió P-s költsége Nagy-Magyarország költségvetéséhez és erőforrásaihoz, az egyéb nagy beruházások arányaihoz képest nem is lett volna aránylag sok. Nem is pénzkérdés akadályozta meg a csatorna megvalósulását, hanem az a körülmény, hogy a víziügyek szét voltak tagolva ; egyrészük a földmívelésügyi, másik részük — a mesterséges csatornák és kikötők — pedig a kereskedelemügyi minisztériumba tartoztak A két minisztérium pedig a széttagoltság folytán nem bírt egymással a Duna—Tisza-csatorna vonalozására és a tervnek egyéb lényeges pontjaira nézve megegyezni. Amint a csatorna megvalósulásából óriási előnyök származtak volna már