Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
1. szám - IX. Szakirodalom
108 métercső (Рв) az alsó vízszínnek megfelelő nyomást jelzi, aminek nagyságát a kifolyónyílás magassága szabja meg. A közbenső piezométercsövek (P 1—P 3) szolgálnak a megfigyelés céljaira ós jelképezik a megfigyelés alatt álló duzzasztómüvekbe beépített nyomásvizsgáló csöveket. A kísérletek arra az eredményre vezettek, hogy homogén talajminta ós állandó egyenletes hőmérséklet mellett a megfigyelőcsövekben észlelt vízoszlopfelszínek egyenesen feküsznek, vagyis a nyomásveszteség a szivárgás irányában mért távolsággal arányos. Ha most a hozzáfolyó vizet а С edényben melegítjük, akkoi a nyomásvonal lefelé homorú alakot vesz fel, mivel az A és В ponton a nyomás ugyanakkora marad, mint előbb volt (a sűrűségváltozás okozta különbség elhanyagolható), a szivárgó víz nyomása pedig a hőmérséklet emelkedésével növekszik. Ha pedig a bevezetett vizet lehűtjük, éppen fordított jelenség : lefelé domború nyomásvonal áll elő. Az ismertetett kísérleti eredmények igen jól kiegészítik a fentebb említett, a valóságban végzett vizsgálatokat. ifj. Maurer Gyula. Jacobi, Robert: Adalékok Erdély vízrajzához. (Zur Hydrographie des Siebenbürgischen Hochlandes.) Mérnökdoktori értekezés a karlsruhei műegyetemről. Segesvár, 1933. Márkus-nyomda. 50 oldal, 31 ábra. A szerző 22 mérce adatainak feldolgozásából tapasztalati képleteket vezet le az erdélyi folyók havi középvízmennyiségének és vízmennyiségtartóssági görbéinek számítására. A képletekben a következő értékek szerepelnek : F — a vízgyűjtő terület nagysága (km 2). A példákban 28 km 2 a legkisebb, 17,465 km 2 a legnagyobb vízgyűjtőterület, a képletek tehát ezeken a határokon belül használhatók. N = a vízgyűjtő átlagos évi csapadéka méterben. Megállapítására a szerző megszerkesztette Erdély csapadéktérképét. h m = a vízgyűjtőterület átlagos tengerszínfeletti magassága. Számítását egyenlő közökben felvett völgyszelvények átlagos magassága alapján ajánlja a szerző. tg a — a völgy átlagos esése a vízválasztógerinc és a szelvény közt. (Az érvényesség szélső határa : tg a = 0-29) bw = a vízgyűjtőterület erdőborítási arányszáma. (Az 1 : 200,000-es térképről mérendő ; kopár területre b w = 0, teljesen erdős területre = l.j t = a vízgyűjtő átlagos évi közóphőmérséklote. Az alábbi tapasztalati képletekből számítandó : hm = 0 —800 m, t x = 5,7 + (800 —h m) 0-008 hm = 800 —1700 m, í 2 = 3,2 + (1700—h m) 0 003 h m = 1700—2500 m, t 3 - (2150—h m) 0 007 Az említett csapadéktérkép szerkesztéséhez használt 24 állomás havi csapadékátlagait 200—500, 500—1000 stb. magassági közök szerint csoportosítva, a különböző magassági övekre vonatkozóan megállapította a szerző a csapadék havi megoszlását százalékokban. Hasonlóan járt el a lefolyási adatokkal is. így valamely tetszósszerinti vízgyűjtőterület átlagos évi csapadékát a térképről megállapítva, majd a vízgyűjtő átlagos tengerszínfeletti magas ságát számítva, a csapadéknak, a lefolyó vízmennyiségnek és a kettő hányadosaként adódó lefolyási tényezőnek havi értékei számíthatók. A továbbiakban a szerző a vízmennyiség-tartóssági görbe megrajzolásához szükséges, jellemző vízhozamok kiszámítására szerkesztett gyakorlati képleteit közli. (A képletek felépítését itt nem taglalhatjuk.) Az évi közepes vízhozam (Qm'/sec) képlete : Л , }l'b w 4-0-03 5 3- FN Qm = 0006 (yFN-\-30) FN ]/ — jj^. ]ftg a <0'9 — (1000. Qm , A Q m-hő\ az évi fajlagos lefolyási — liter /sec. km" I és az évi lefolyási tenyezo számíthatók. A közepes vízhozam tartóssága napokban :
