Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IX. Szakirodalom

101 Prof. J. В. Egiazaroîî: Az orosz állami hidrotechnikai kutatóintézet és a leningrádi vízépítési főiskola laboratóriumainak leírása. (Opiszánije laborátorij Gosz. Naucsno-Isszl. Inszt. Gidrotechniki i Len. Gidrotechn. Insztituta.) Leningrád, 1933. Hivatalos kiadás, orosz nyelven angol kivonattal. 192 oldal, 262 ábrával. Az orosz tanácsköztársaság által megindított nagyarányú építkezések, amelyeknek keretében számos vizimunkálat •— hajózóút, vízerőtelep — szerepel, hatalmas lendületet adtak a vízépítési kísérletügynek is. Az itt ismertetett munka 10 különböző, néhány éve működésben lévő és egy új, 1933-ban még építés alatt álló, de azóta befejezett nagy laboratóriumról számol be, mely utóbbinak magának 9 osztálya van. Tevékenységük főkép gyakorlati vonatkozású, és a különböző céloknak megfelelően a munkakörök meglehetősen szétválasztódtak. így általános vízépítési kérdésekkel foglalkozik két hidrotechnikai laboratórium, csupán vízerőtelepekkel kapcsolatos kísérleteket végez egy harmadik, hidraulikai kutatásra van specializálva a negyedik. Négy intézet munkássága talajmechanikai irányú. Anyagvizsgálati és fényképészeti laboratórium egészíti ki a sort. Az 1928-ban alapított, Pavlovszky professzor vezetése alatt álló 1. sz. hidrotechnikai laboratóriumnak 3 nagy modellcsatornája közül az egyik 3x12 m alapterületű, fix, a másik kettő a modell szükségei szerint alakítható és 3x12, illotve 7 x 30 m méretekig használható. Ezekhez járul három üvegfalú kísérleti csatorna. (A legnagyobb 10-5 m hosszú, lxl-2 m keresztmetszetű.) A szivattyúk teljesítőképessége rendre 60, 75, 100 és 120 l/sec. Külön medencék szolgálnak a szivárgó vízmozgás tanulmányozására. Megemlítendő az a 0-75 m átmérőjű, 2-80 m magas hengeres edény, mely durvaszemcséjű talajok szivárgási tényezőjének meghatározására szolgál és amelybe a víz egy 35 m magas víztoronyból érkezik. A szivárgó víz okozta talajelmozdulásokat, az agyag duzzadását, a homok fellazulását stb. kísérő jelenségek tanulmányozására mikrokinematográfiai módszert vezettek be. Érdekes a Komelev-íéle berendezés felszíni sebességek mérésére. Mérőeszközül egy úszó szolgál, melynek tetejére függélyesen álló fémszál van erősítve. Ez a fémszál az ismert távolságban lévő mérési szelvények felett keresztülfeszített fémhuzalokat érintve, áramköröket nyit, illetve zár, az ezekre kapcsolt 0 01 másodperces elektromos órák a sebességet igen pontosan jelzik. A második számú vízépítési laboratórium szintén 1928 óta működik, főkép oktatási célokat szolgál, de jelentős gyakorlati kísérleteket is végez. Különösen a Svir folyón építendő gát alakjára vonatkozó kísérletsorozat érdemel figyelmet. A laboratórium két csatornája közül az egyik 13-2 m hosszú, 1-25 m mély, 0-41 m széles, a másik csatornánál ugyanezek a méretek rendre 14-4 m, 0-40 m és 0-28 m. Modelljeiket viasz- ós paraffinkeverékből készítik. Ez az anyag jól alakítható és a vízben nem dagadván meg, az üvegcsatornák falát nem veszélyezteti. A szovjet nagyarányú vizierő kiépítési programmjával kapcsolatban létesült 1925-ben a „Hidroelektromos laboratórium", mely a tervezett vizierőtelepekre vonatkozó előkísérleteket és az üzemmel kapcsolatos hidraulikai tanulmányokat végzi. Vezetője Prof. Egiazaroff. Az öt csatorna közül a legnagyobb 30 m hosszú, 0-53 X 0-40 m szelvényű facsatorna, amely 75 m hosszúra megnyújtható. Hullámmozgások tanulmányozása céljából ezen a csatornán 4 írómérce van elhelyezve, mindegyik 4, illetőleg 6 tollal. A vízellátás két 35 l/sec és egy 120 1/sec-os szivattyúval történik. Nagyesésű vízerőtelepek kérdéseinek vizsgálatára 7 lóerős Peltonkerék szolgál. A megfelelő víznyomást (120 m esésig) 6 fokozatú szivattyú (12 Le, 2750 ford.) állítja elő. Az alacsonynyomású berendezés Francis-turbinájának futókereke a 150—600 fordulatnak megfelelően cserélhető. A turbinák víznyelését köbözéssel, közvetlenül mérik. Az 1. sz. hidraulikai laboratórium főkép elméleti célokat szolgál. Újszerűsége miatt érdekes az a laboratórium, amely a szivárgási jelenségeket elektrodinamikus úton vizsgálja. E laboratóriumot az 1920—21. években Pavlovszky professzor alapította. A gátak alatt átszivárgó víz aequipotenciális felületeit elektromos-ellenállás mérésekkel mutatják ki. (A mérési módszer részleteit a könyv nem közli.) Ugyancsak a szivárgó vízmozgás kérdéseivel foglalkozik az 1923-ban létesült „Filtrációs laboratórium", amelyben különböző anyagokkal végeztek figyelemreméltó munkát a Darcy-képletben szereplő szivárgási tényező meghatározására. Puzirevszky tanár vezetése alatt áll az 1925-ben alakult „Hidrotechnikai építmények ós talajvizsgálatok laboratóriuma". Kísérletei közül érdekesek azok, amelyek egyszerű vízzáró falból és áteresztő támasztótestből álló fixgátakra vonatkoznak. Ez a megoldás az utó-