Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IX. Szakirodalom

100 A vízépítési laboratóriumok fejlődése. Ilyen előzmények után támadt Engels professzornak az a szerencsés gondolata, hogy kutatásait a természetes vízfolyásokon eszközölt nehézkes vizsgálatok és megfigyelések helyett azok kicsinyített másain, vízépítési modelleken végezze. Ő rendezte be 1895-ben a drezdai műegyetemen az első „folyószabályozási laboratóriumot" (Flussbaulaboratorium), melyben egyetlen beállítható-esésű vascsatorna volt 30 l/sec emésztéssel. Engels az alapvető kísérletek egész sorát végezte ebben a szerény laboratóriumban ós annak megtekintése olyan hatással volt a szerzőre, hogy 1899-ben a karlsruhei egyetem vízépítési tanszékére történt meghívásának elfogadását egy hasonló laboratórium berendezésétől tette függővé. így jött létre a karlsruhei kísérleti telep, mely eleinte szintén csak egy vascsatornával rendelkezett (60 l/sec). Itt készítették később az első üvegfalú, tisztán hidraulikai célokat szolgáló csatornát is. Hasonló felszerelésű volt az 1903-ban épült berlini laboratórium és a nem sokkal utána elkészült wilhelmshaweni (1907), darmstadti (1908) és a berlin— rJiarlottenburgi is ( 1912.J A német laboratóriumok után külföldön első volt a szentpétervári (Timonoff, 1907), amit követett a két ausztriai, a grdci (Schocklitsch, 1912) és a bécsi (

Schaf fernak, 1913) megalapítása. A háború alatt készült el a stockholmi és a brünni telep. A háború után először a szerzőnek volt módjában egy korszerű laboratórium felállítása és így jött létre 1921-ben a karlsruhei új laboratórium, mely nagy kiterjedése mellett sem felelt meg a növekvő igénybevételnek és így 1929-ben és 1934-ben ismételten kibővítették. A világháború után a vízépítési kísérletügy rendkívül gyors fejlődésnek indult ós ma már nem is tekinthető át a laboratóriumok nagy serege. Nem szabad azonban említés nélkül hagyni azt a gyors fejlődést, mely az Északamerikai Egyesült Államokban ment végbe, ahol tudvalevőleg nagy vízépítési munkálatokat végeztek anélkül, hogy 1929-ig a mi felfogásunk szerinti gyakorlati vízépítési laboratórium lett volna. Hat év alatt ez a helyzet oly gyökeresen megváltozott, hogy ma már 29, részben főiskolai, részben állami vízépítési kísérleti telep működik, melyeknek 1934. évi munkaprogrammja 126 elvégzett, illetőleg kivitel alatt álló kísérletsorozatot ismertet. Az eddig említett „zárt" (épületekben elhelyezett) laboratóriumok után teljesség kedvéért meg kell említeni a „szabadtéri kísérleti telepeket" (Freiluft-Laboratorien) is. Az első ilyenfajta Braunschweigben épült — egy malomárokban —, a későbbi nagyobb telepek Berlinben és Obernacliban (Walchensee). Rehbock szerint a zárt laboratóriumban elérhető modellnagyság teljesen elegendő s a szabadban lévő modellek drágább volta, a rövidebb munkaidő, az esőzések hatása és a megfigyelés kisebb pontossága kétségessé teszik a szabadban alkalmazható nagyobb modell-lépték előnyeit. A vízépítési kísérleti telepek munkája és eredményei. A kísérleti kutatás, amely 30 évvel ezelőtt még csak egy-két szerény laboratóriumban tengődött, gyors léptekkel hódított meg minden kultúrállamot. A laboratóriumok munkája elsősorban a tiszta hidraulikai kísérletekre és a gyakorlati vízépítés alkalmazott képleteinek vizsgálatára irányul. A hidraulikai képletek vizsgálata a laboratóriumokban nagy pontossággal végezhető. így például a gátakon való átbukásnál a képlet szerinti és a valódi érték közti eltérés 1% alatt van. Nincsen azonban teljesen megoldva a fenékgátakon való átbukás kérdése. Jó számítási segédeszközöknek bizonyultak az energiavonal és a kritikus mélység (határmélység). Jelentős haladás történt a gyakorlati modellkísérletek terén is. Megállapították a célirányos méretarányokat, a hasonlóság és torzítás szabályait. Sajnos, a modellek előállítása és a velük való kísérletezés még meglehetősen hosszadalmas, ami szélesebbkörű alkalmazásukat hátráltatja. A vízépítési kísérletezésekben elért eredmények. A legjelentősebb eredményeknek azokat a milliós megtakarításokat kell elismernünk, amelyeket a csupán tízezrekbe kerülő modellkísérletek segítségével értek el, pl. az Ymuidenii hajózsilip és a ryburg—schwörstadti gát építésénél, továbbá a Zuiderzee zárógátjának kialakításánál, ahol öt nagy zsilip létesítése vált megtakaríthatóvá. Mayer László.