Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IX. Szakirodalom

99 A törvénymódosításra vonatkozó főbb javaslatok : A villamosművek közérdekűvé való minősíthetősége, a távvezetékeken kívül az ilyen erőmüveknek is megválthatósága, illetőleg az engedélyokirat lejárásával az államra való háramlása, a villamosművek és tartozékaik telekkönyvezése főkép hitelügyi célzattal, az Országos Villamosságügyi Alap léesítétse villamos­művek és távvezetékek, valamint különböző erőművek együttműködését biztosító berende­zések építésére, villamosművek vagy kötvényeiknek megvásárlására, a szegényebb vidékek villamosítására, háziipari, kisipari és mezőgazdasági fogyasztóknak kamatmentes törlesztésre kiadandó motorok és munkagépek vásárlására, végül öntözőművek villamos szivattyútele­peinek létesítésére. Végül javasolja a szerző az Országos Villamosságügyi Tanács újjászerve­zését és komoly hatáskörrel való felruházását. />,-. Lászlóffy Woldemár. Th. Rehbock: A vízépítési kísérletügy fejlődése. (Die Entwicklung des wasserbau­lichen Versuchswesens.) Kl. Der Bauingenieur 1935. 9—10. Berlin, 1935. 20 old A tanulmány rövid áttekintést ad a vízépítési kísérletügy fejlődéséről, megmagyarázza a kísérletek szükséges voltát, ismerteti eredményeit és utal a még megoldásra váró feladatokra. A kísérletezés szükségessége a vízépítésben. Ha arra gondolunk, hogy évente milyen nagy ós hatalmas összegeket felemésztő vizi munkálatok folynak, akkor nem lehet vitás, hogy azok­nak gazdaságos megoldása elsőrangú követelmény. Tagadhatatlan, hogy ennek kielégítése, vagy megközelítése talán seholsem ütközik olyan nehézségekbe, mint éppen a vízépítésben, mert egyrészt a problémák rendkívül változatosak, másrészt ismereteink igen hézagosak. A víz mozgásának matematikai tárgyalását sok máson kívül az is megnehezíti — vagy inkább teljesen lehetetlenné teszi —, hogy a természetes vízfolyások medre többnyire folytonosan változó. Ezért a vízépítő mérnök kénytelen tapasztalatokra és becslésekre támaszkodni. Mivel az ilyen tapasztalatok gyűjtése, a megfigyelések és mérések nagyobb folyóknál nehézkesek voltak és több segédeszközt igényeltek, önként adódott, hogy ugyanezeket kisebb vízfolyá­sokon, illetőleg mesterséges árkokban végezzék el, s a kapott eredményeket érzék szerint az eredetire alkalmazzák. Ezeket az egyes esetekre végzett kísérleteket a modellkísérletek ősének tekinthetj ük. A gyakorlati hidraulika fejlődése. Az ember már évezredek óta foglalkozott a víz tech­nikai felhasználáséval ; matematikusok és fizikusok írásai jelentek meg a vízmozgásról, de az első alapvető összefüggést csak 1643-ban állapította meg Toricelli ismert képletével: v = [/ 2gh. Egy évszázad telt el. míg 1745-ben a német Brahms és a francia de Chézy megállapították a hidraulika második alaptörvényét: v — c\ÍRJ . ünnek a fejlődésnek lassú és fáradságos menetét az amerikai John R. Freeman ismerteti az európai vízépítési laboratóriumokról kiadott mű 1 be vezető j ében. A tiszta matematikai alapon való tárgyalás már említett nehézségei miatt a gyakorlati hidraulika csak évszázados munkával alakult ki. Jellemzője, hogy a sebesség egyenlőtlen Q eloszlását figyelmen kívül hagyva, középsebességgel számol : v — Egészen rövid történelmi áttekintésül megjegyezhetjük, hogy Leonardo da Vinci után Galilei, Castelli, Toricelli és Guglielmini végeztek úttörő munkát. Majd Franciaország tűnt ki a hidraulikai kutatásokban, mikor is Dubuat, Prony, d' Alembert, Bossut, Lesbros, Darcy, Bazin és Fargue értek el jelentős eredményeket. Svájcban a két Bernoulli fejlesztette a hidraulikát és nekik köszönhető egy fontos elemnek, az energiavonalnak bevezetése is (1738). A XIX. század németjei közül Eytelwein, Hagen, Weisbach és Meissner emelendők ki. A XIX. század végén a hidraulika terén már értékes munkák és eredmények voltak. Mégis hiányzott általában az a tisztánlátás, mely a sok különböző eredményt adó képlet közül a legmegfelelőbbet adta volna a mérnök kezébe. Hogy azonfelül éppen az eredmények külön­bözősége miatt a képletekbe vetett bizalom jogosan volt csekély, azt Tolmann egy kiváló pél­dával bizonyította. A hidak okozta duzzasztásmagasságot 26 egymástól független képlet alapján adott esetre kiszámítva, az eredmények 3 cm-től 83 cm-ig ingadoztak, középértékük 26 cm volt, míg a tényleges duzzasztás 6 cm-nek bizonyult. 1 G. de Thierry — С. Matschoss : Die Wasserbaulaboratorien Europas. Berlin, V. D. I.. 1926.

Next

/
Thumbnails
Contents