Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VII. Vajcsik Lipót: Vízcsőhálózatok fenntartásával kapcsolatos feladatok

88 gondos tervezéssel és építéssel sok, egyébként később bekövetkezhető nehézséget és zavart előzhetünk meg. A vízvezetéki csőhálózat biztosságával állandóan törődnünk kell, hogy teljesítőképességét mindenkor feladatának megfelelően fenntartsuk. Nagy feladatok elé állítják a hálózati mérnököt a rendkívüli viszonyok : földrengés, tűzvész stb. és végül a háborúk. Éppen ezért ezekkel az eshetőségekkel is számolnunk kell. Miután a modern háborúk légi támadásai jóformán minden ilyen rendkívüli veszélynél előforduló jelenséget magukkal hoznak, elegendőnek vélem csupán a légi háborrúval kapcsolatos feladatokról való megemlékezést. A légitámadások okozzák a vízvezetéki csőhálózatokra nézve a legnagyobb veszedelmet. De ugyanakkor várnak a legnagyobb kötelezettségek is a vízvezetéki csőhálózatokra. 8. Légvédelem. Hazánkban mindezideig nem sokat foglalkoztak a polgári légvédelemmel és nagy fontosságát csak legújabban értékelik. Azonban még ma is sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a légitámadások ellen alig lehet védekezni, tehát fölösleges bármilyen teendő. Ez a felfogás azzal magyarázható, hogy a világháború alatt hazánk városait ellenséges repülőtámadás nem érte és így nem állanak tapasztalatok rendelkezésünkre. A passzív álláspont azonban ellenkezik a mérnöki gondolkodással, mert a mérnöknek minden lehetőséggel számolnia kell és minden eshetőségre fel kell készülnie. Azokban az országokban, melyeknek városait a háború alatt ellenséges repülők megtámadták, a károkon és veszélyeken okulva, már régen igyekeznek légi támadás esetére megfelelően felkészülni. Nekünk sem szabad tehát e kérdés fölött napirendre térni, mert városainkat ma egyfelől szerencsétlen földrajzi helyzetünk, másfelől az aviatika nagy fejlettsége folytán a légi támadások fokozott mértékben veszélyeztetik. A légi támadások alkalmával az ellenséges repülők célpontjai leginkább a fontos létesítmények : pályaudvarok, hidak, gyárak, közművek stb. így tehát a vízművek is veszedelembe kerülhetnek. Elsősorban a víznyerő berendezések, szivattyútelepek és vízszűrésre szolgáló létesítmények elpusztítása lesz a támadás főfeladata. De ugyanekkor bombák hullhatnak a sokszor jó célpontot mutató kisebb-nagyobb vízmedencékre és egyéb műtárgyakra is. A hidakra szerelt vezetékek a hidakkal együtt pusztulnak el. A városra vetett bombák sok helyen fogják a közterületen fekvő vízvezetéki hálózatot is megrongálni. A robbanások következtében a vízvezető csövek tömítései meglazulnak vagy maguk a csövek törnek el. A kiömlő vízmennyiség tovább rombol a többi közművekben éppúgy, mint a vízcsőhálózatban magában. Akkor tehát, midőn a víznyerő- és tárolóberendezések elpusztultak, vagy a pusztulás veszélye fenyegeti őket, a hálózaton felléphető veszteségeket a legkisebbre kell szorítani, mert a légi támadások alatt és után minden csepp vízre szükség lesz. A vízre szükségünk lesz elsősorban a rendes — főként ivóvíz — fogyasztás céljaira, továbbá a bombák okozta tüzek oltására ; a vegyi bombákból kiszabadult anyag szétbontása miatt öntözésre, az utak, utcák felmosására (mustárgáz eltávolítására stb.) Fentiekben csupán egyes jelentősebb szempontokra kívántam rámutatni, ezeken kívül azonban a pszichikai tényezők sem hagyhatók figyelmen kívül. Tapasztalatból tudjuk, hogy egy-egy vízellátási katasztrófa alkalmával a vízellátás megszűntekor milyen zavar és fejetlenség támad a lakosság körében. Tehát fokozott