Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VII. Vajcsik Lipót: Vízcsőhálózatok fenntartásával kapcsolatos feladatok

89 mértékben fog ez bekövetkezni, ha majd az ellenség szempontjából sikeres légi bombázás eredményeként lép fel vízhiány. Amint tehát a hadseregnek, minden hatóságnak, üzemnek stb. megvannak a maga kötelességei a légi támadások veszélyeinek és az általuk okozott károk csökkentésére, továbbá helyreállítására vonatkozólag, épp úgy megvannak a vízműveknek és ezek keretén belül a hálózati mérnöknek is feladatai. Felesleges annak hangsúlyozása, hogy a hálózati mérnök intézkedései nem lehetnek egyéniek. Be kell kapcsolódnia az egész vízmű légvédelmi szervezetébe, melynek viszont a város légvédelmét intéző hatóságok irányelveivel kell összhangban lenni. Mindamellett, miután a hálózati mérnök ismeri legjobban a vízmű elosztási rendszerét, annak jó és rossz oldalait, a légvédelmi terv elkészítésében erőteljesen részt kell vennie. A vízvezetéki csőhálózat légvédelmi tervének elkészítésénél elsősorban arra kell törekednünk, hogy különböző helyeken mennél több vizet tárolhassunk, más szóval a város legkülönbözőbb pontjain sok és nagy űrtartalmú tároló medence, ezek folytán tehát sok víztartalék álljon rendelkezésünkre. Előnyös, ha a medencék több rekeszből állnak. Az egyes medencéket a víznyerő telepekről lehetőleg több főnyomócső táplálja. Ez esetben célszerű, ha ezek különböző útvonalakon vezetnek a medencékhez. Az egyes magassági zónák összekötési lehetőségét is biztosítsuk. Tegyük lehetővé a víz lebocsátását magasabb zónákból az alacsonyabb zónákba, ez esetben gondoskodjunk nyomáscsökkentésről szelepek útján, de gondoljunk arra is, hogy alacsonyabb zónákból viszont a magasabb zónákba juttathassunk vizet kisebb helyi nyomásfokozó szivattyúk segítségével. A vak végeket, amenynyire csak lehet, küszöböljük ki, a körvezetékek előnyeit biztosítsuk. Szaporítsuk a tolózárak számát, elhelyezésüket akként eszközöljük, hogy veszély esetén a kikapcsolandó vezeték lezárása a legegyszerűbben, a legkevesebb tolózár használatbavételével történhessék. Fontosabb épületek vízellátását több közcsővezetékről biztosítsuk stb. Sokan önműködő csőtörési szelepeknek a hálózatba való beépítését javasolják a már rendes csőhálózati üzem biztosításánál is, de alkalmasnak vélik ezeket légvédelmi célokra is. A budapesti vízvezetéki hálózaton, hol a vezetékek általában mindkét oldalról kapnak nyomást, az ilyen önműködő szelepek nem felelnének meg és ezért nem is építettünk be ilyeneket. Sok vezetékben ugyanis a víz sebessége erősen változik ; a sebesség hirtelen megnövekedésénél a szelep bezárulhat és esetleg éppen akkor kapcsolja ki a vízellátást, mikor a vízre a legnagyobb szükség volna. Általában nem tartom hasznosnak a különböző bonyolult szerkezetű berendezési és felszerelési tárgyak alkalmazását, mert állandó karbantartásuk költséges és javításuk esetén a vezetéket le kell zárni, ami az üzemet zavarja, avagy ezt elkerülendő, külön drága, megkerülő vezetékekről kell gondoskodni. Meggyőződésem csak erősbbödött, midőn Kelting hamburgi vízműigazgató (9) álláspontját olvastam. Hamburgban sem építettek be csőtörési szelepeket. Kelting szerint csak nagy tápcsöveknél alkalmazhatók. Ahol nem lehet egyenletes és lökésmentes átfolyást biztosítani, a szelep nemcsak fölösleges, de veszélyes is lehet, mert a hirtelen zárás vízlökést és ennek következtében csőtörést okozhat. Nagy tűzeseteknél a tűzoltóság sok vizet vesz ki a hálózatból (az eset hasonló egy csőtöréshez), ekkor tehát a vezetékben nagy a vízátfolyás, ilyenkor zárulhat a szelep és a tűzoltók nem kapnak vizet. Súlyosbodik a helyzet, ha az oltáshoz egy második csőből is vesznek vizet, mert az első vezeték kikapcsolódása után ebben is megnövekszik a sebesség és ezt a vezetéket