Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VII. Vajcsik Lipót: Vízcsőhálózatok fenntartásával kapcsolatos feladatok

87 gonddal kell eljárniok. Bizonytalanság vagy kétely esetén a vezeték lezárásával vagy más megfelelő módon kell megállapítani, melyik cső a vízműveké. A vízvezetéki cső fertőzése nemcsak magánvízművek vizétől történhetik. Javítások alkalmával sok esetben a vízcsövek leürítése erre a célra szolgáló ürítővezetékek útján közvetlenül a csatornákba történik. Főként régebbi vezetékeknél az ürítőcsöveket egyszerűen bekötötték a csatornákba, még pedig nem is mindig a csatorna felső szelvényébe. A vízvezetéki csövek javításakor a munka végéig rendszerint nyitva van az ürítő tolózára, főleg akkor, ha valamelyik tolózár átereszt és a munkagödröt nem tudják egészen szárazon tartani. Egy hirtelen záporeső esetén a csatorna nyomás alá kerülhet és ha kis magasságkülönbség van a cső és csatorna között, a szennyvíz befolyhatik a csőbe. Éppen ezért legcélszerűbb az ürítőknek aknákba való betorkoltatása. De itt is nagy gonddal kell eljárni s hirtelen zápor alkalmával az ürítőzárat azonnal el kell zárni. Ajánlatos az ürítők használata után a vezeték klórozása, vagy a vezetéknek az ürítőn át nyomás alatt történő kimosása. 7. Talajmozgások. Nehéz feladat és gyors elhatározás elé állítják a hálózati mérnököt a talajmozgások. Ahol a vidék altalajának nyugtalanságát ismerik, ott már a vezetékek létesítésénél gondoskodhatnak a megfelelő biztonságról, ahol azonban váratlanul következik be a mozgás, csuszamlás, azonnal gondoskodnunk kell a vízszolgáltatás folytonosságának biztosításáról. Nem akarok a közeli napokban a Lovas-úton és Logody-utcában történt suvadással részletesebben foglalkozni, azt nálam hivatottabbak fogják ismertetni, csupán azt kívánom röviden felemlíteni, milyen átmeneti intézkedéseket foganatosítottunk ezzel kapcsolatban csőhálózatunkon. 1936 január 5-én jelentkezett hálózatunkon a suvadás hatása, midőn a Lovas-út 25. szám előtt a 75 mm átmérőjű öntöttvas vezetékünkön egyik cső vége kicsúszott a csatlakozó cső tokjából. Ezután azonban vezetékeinken újabb baj nem mutatkozott. Figyelemmel kísérve a jelenségeket, január 11-én azt láttuk, hogy a talajmozgások mértéke már vezetékeink állékonyságát veszélyezteti. Hogy az érintett ingatlanok vízellátását biztosítsuk, a csúszó részeken : a Lovas-úton cca 80 m, a Logody-utcában cca 100 m hosszban kikapcsoltuk a 75 mm, illetve 100 mm átmérőjű csöveinket s a nem veszélyeztetett részeken levő végeket bedugóztuk. Ezután e dugókat megfúrva, hozzájuk csatlakozólag hullámosan fektetett 25 mm átmérőjű ólomcsővel pótoltuk a veszélyeztetett részen az öntöttvas csővezetéket. Miután télen kicsiny a vízfogyasztás, e vezeték átmenetileg megfelel. Az egész munka 10 óra alatt elkészült. Azóta is figyelemmel kísérve a vidéket, e megoldás sikeresnek mutatkozott. Acélcsövet azért nem fektettünk, mert nem ismervén a csuszamlások további várható alakulását, nem akartuk kitenni magunkat annak, hogy az acélcsövek is szétcsússzanak. Ha a suvadást végleg megállítják, a viszonyoknak megfelelően fogjuk a hálózatot végleg rendezni. * Számos olyan példát sorolhatnék még fel, melyek a vízvezetéki csőhálózatok biztosságának és teljesítőképességének fokozására vonatkoznak. Ebbe a tárgykörbe tartozik a vízvezetéki csőhálózatok bővítése és továbbfejlesztése is, de ez a kérdés olyan nagyterjedelmű, hogy magában véve külön tanulmányt kíván. A felemlített feladatok rendszerint csak a vízmű üzeme alatt merülnek fel, bár