Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

689szférában lejátszódó folyamatokkal áll kapcsolatban, amennyiben a sztratoszférában végbemenő nyomásnövekedések a légkör alacsonyabb rétegeit is összenyomják és ezáltal 2—5 km magasságban olyan légnyomáseloszlást hoznak létre, amely az említett rétegekben erőteljes és nagy távolságra eljutó déli és délnyugati légáramlásokat idéz elő. Ez az áramláseloszlás ellentétben szokott lenni a talajmenti légnyomáseloszlással, mert a talajmenti nyomásviszonyok alakulásába a legalsó, legsűrűbb (és télen gyakran igen hideg), 2 km vastagságú légtömegek is belejátszanak és azt a magasban uralkodó nyomásképhez viszonyítva lényegesen átalakíthatják. Éppen ezért a déli és délnyugati felsiklás oly fontos jelenségét a talajmenti, illetve tengerszini nyomáseloszlás (izobárok) vizsgálata alapján nem lehet előre látni és e fontos téli csapadékjelenségek elfogadható előrejelzése csak azóta vált lehetővé, mióta a meteorológiai prognózisokat nem az izobárok segítségével, hanem a magas légkör fizikai állapotára vonatkozó mérések és következtetések alapján készítjük el. Ritkább esetekben igen hideg légtömegek hirtelen betörése is okozhat havazást. Ilyenkor a havazásnak heves, záporszerű jellege van és nem tart sokáig. A betöréses havazásoknak igen nagy jelentőségük van a közlekedési meteorológiában, mert a szél veszedelmes hóakadályokat épít, amelyek mind az országúti, mind a vasúti forgalmat lehetetlenné tehetik. Hidrológiai szempontból azonban a havazásnak ez az alakja alárendeltebb szerepre van kárhoztatva, nemcsak ritkasága miatt, hanem a belőle származó csapadék csekély mennyisége folytán is. V. A hótakaró hidegfokozó hatása, megmaradási hajlama és visszahatása a későbbi csapadékfmllás halmazállapotára. A bőséges felsikló havazásokra alkalmat szolgáltató alsó hideg légtér, mint említettem, legtöbbször sarkvidéki vagy kontinentális légtömegek előzetes idevándorlása útján jön létre. Van azonban keletkezésének még egy különleges figyelmet érdendő esete : amikor nem hidegen érkezik már hozzánk, hanem itt helyben hűl le. Ez az eset azonban csak akkor állhat elő, ha a talajt már hólepel borítja. A hótakarónak ugyanis megvan az a rendkívül fontos meteorológiai sajátsága, hogy a felette lévő levegőre roppant nagy hűtőhatást tud gyakorolni. Legutóbbi megállapításom ellentmondásban van a közfelfogással, amely csak arról tud, hogy a hó kitűnő hőszigetelő és mint ilyen, az alatta fekvő talaj és növényzet számára éppen hidegtől óvó, melegen tartó hatású. Ámde a hó jelenlétének egészen más hőmérsékleti következményei vannak lefelé és felfelé. Mind a két hatás a hó nagymértékű hőszigetelőképességével és egyéb fizikai sajátságaival kapcsolatos. A hótakaró igen laza kristályhalmazból áll, melynek üregeit bőséges légtartalom tölti ki. A hóréteg térfogatának körülbelül 90%-a kis légüregekbe bebörtönzött levegőre esik. Ez a sok és finoman elosztott levegő a havat éppoly mértékben képtelenné teszi a hővezetésre, mint ahogyan ruházati anyagaink vagy a csövek hőszigetelésére használt burkolatok is jelentékeny és finoman elosztott légtartalmuk révén válnak hőszigetelőkké. A hó melegszigetelő-képességének első következménye, hogy a vele borított talaj hőmérséklete légköri okokból többé alig változik mindaddig, amíg a hótakaró Vízügyi Közlemények. 44