Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

688kat tehát megfelelő frontoktól kell várnunk. Fenn kell azonban tartanunk azt a kikötést, hogy a front csapadékképző oldalán az alsó légtérnek 0 foknál hűvösebbnek kell lennie. Ezek a feltételek legtöbbször úgy teljesülnek, hogy hazánk területét (vagy annak legalább egy részét) először igen hideg, sarkvidéki vagy kontinentális eredetű légtömeg foglalja el, később pedig e légtömeg felé enyhébb maritim levegő kezd áramlani. A régi hideg légtömeg ebben az esetben ugyanolyan szerepet játszik, mintha hegység volna : az érkező enyhe maritim levegő útjában akadályként szerepel, amelyre az kénytelen felcsúszni. így keletkezik a felsikló fronton való havazás, téli hideghullámaink jellemző befejező jelensége. A felsikló enyhe légtömeg lassanként kiszorítja helyéből a hideg alsó légpárnát és ezzel lényeges enyhülést hoz számunkra. Éppen a felsorolt okokból kell magyaráznunk azt a tényt, hogy Magyarországon a hótakaró oly kevéssé tartós szokott lenni. A bőségesebb havazás már a küszöbön álló enyhülési folyamat következménye. A hóesést gyakran nyomon követi az alsó rétegek hőmérsékletének emelkedése, és a frissen hullott hó igen sokszor áldozatul esik ennek az enyhülésnek. A felsikló enyhe légtömegek legtöbbször nyugatról (az óceán felől) vagy délről {a Földközi-tengerről) érkeznek hozzánk. Ehhez képest a felsikló havazásnak két főtípusa van. Az elsőből elsősorban a Dunántúl kap, a másodikból az Alsó-Dunántúl és az Alföld déli fele. Ebből a tényállásból válik az is érthetővé, hogy északkeleti hegységeink miért gyakran oly hószegények, ami különben árvízvédelmi szempontból kedvező, a téli sportolók részéről azonban sokat siratott éghajlati különlegességük. Más esetekben a hó keletkezéséhez szükséges hűvös légtömeg nem más, még hidegebb vidékekről érkezik hozzánk, hanem bizonyos körülmények közt itt helyben válik a nálunk állomásozó levegő egyre hidegebbé. Ezzel az esettel később még foglalkoznom kell. A hideg párna fölé felsikló enyhe légtömegek mindig melegebb vidékről kerülnek hozzánk. Részben az óceánról származnak, ahol különböző okokból (a víz nagy hőtárolóképessége, a lehűlt víznek fajsúlya következtében mély rétegekbe történő alászállása,

1 a tengerek feletti dús téli felhőtakaró sugárzásvédő hatása, az élénkebb légmozgás keverő hatása, az Atlanti-óceán nyugati felében uralkodó meleg légáramlások, az Óceán bizonyos részein a Golf-áram jelenléte) a téli hőmérséklet jelentékenyen magasabb mint nálunk. Minthogy az Óceán felett is, mint általában az egész mérsékelt égövben, igen gyakran uralkodik élénk nyugati szél, azért ezek az enyhe maritim légtömegek szinte szüntelenül áramlanak a hideg télbe burkolódzott európai szárazföld felé. Kisebb-nagyobb erősségű betöréseik alkalmával kénytelenek a szárazföldet borító hideg légtömegekre felsiklani és eközben csapadékot adni. Más esetekben a felsikló áram messze délről, a szubtrópusi sivatagok vidékéről érkezik és ennek köszöni magas hőmérsékletét. Ez a déli (vagy gyakran délnyugati) szubtrópikus légszállítás jelenlegi tudásunk szerint valószínűleg a sztrato1 A tengervíznek, mint ismeretes, nem -(-4 С foknál van a sűrűségi maximuma, hanem a sótartalom hatása folytán sűrűsége még 0 fokig terjedő lehűlés alkalmával is állandóan növekedik.